drd4 2018.12.23. 14:24

Születésnap

triko2.jpg
Világéletemben hatalmas kicseszésnek éreztem, hogy születésnapom és karácsony között még egy hét sincs. Egy,  nyáron született boldog halandó nem is tudja elképzelni, hogy mit érez az ember, mikor azt mondják neki születésnapján, hogy majd megkapod fiam karácsonykor és karácsonykor meg azt hallja, hogy mit ugrálsz, hiszen megkaptad születésnapodon. Így mentve a menthetőt, az emberfia ragaszkodik a születésnapi tortájához, biztos, ami biztos, mivel nehéz lenne megideologizálni, hogy azt miért csak karácsonykor kapja meg.

Nem tudom, ki hogy van vele, de becsességem sokért nem adná, ha legalább az életben még egyszer ehetne egy olyan torta szeletet, amilyennel falusi lakodalmakon traktálták rövidnadrágos pulya korában. Biztosan ismerik azt a minden rafinériától mentes, bő vajjal, rengeteg kristálycukor hozzáadásával készített paraszt krémtortát, amiből elég 2 falatot enni, hogy a pulyát elfogja az émelygés, de ő mégsem tudja abbahagyni, mert nem lehet elég korán a torkosság bűnébe esni és hősiesen legyűrve az émelyt azt az emberes szeletet mégis befalja a gyerek. Mások lehet, hogy ellen tudtak állni a kísértésnek, én -bevallom- nem.

Persze, hiába minden nosztalgia, az ember nulla eséllyel hajkurássza házasságában ennek a gyerekkori paraszttortának az ízét, ha felesége kislánykorában a lóistállót is lógarázsnak mondta és ugyan egy ideig elkövet mindent, hogy az emberének ebben is kedvére tegyen, de mára már felhagyott ebbeli igyekezetével, mert egy önsorsrontó hajlammal megáldott férjjel senki jobban nem tud önnönmagánál jobban kicseszni. Ahogy a német mondja időnként, hogy a szamár is akkor megy a jégre, mikor jól megy a sora.
- Milyen tortát szeretnél? - kérdezte az egyik születésnapomon a drága.
- Orosz krémtortát, mert olyat még nem ettem - adtam le a hübrisz által diktált rendelésemet.
Nejem feltehetően a legkomplikáltabb recept útmutatását követhette, mert jóformán egész nap csilingelt, kattogott, zakatolt, kavart, habot vert, sütött, sürgött-forgott a konyhában, míg végre elkészült a mű. Az első falat után az elismerésre váró szemekbe nézve remegő hangon csak ennyit bírtam kinyögni:
- Szívem, bocsáss meg nekem, de én nem tudtam, hogy ennyire nem szeretem az orosz krémtortát.
Ha látták volna azt a szemvillanást. Nem, nem nyomta az arcomba a tortát hála az asztalnál ülő három pulyánknak, akiknek szemmel láthatóan ízlett a mamájuk mesterműve. Ez volt házasságunkban az a fordulópont, mikortól  már csak egy-egy mezei, kakaókrémmel töltött és ráadásul még csak nem is kerek, hanem négyszögletes tortából levágott szeletet majszolva nosztalgiázhattam az előbb említett falusi tortákról. Az évek során rajtam kívül már az egész család unta a "csokis sütit"  és ahogy nagybeteg közelében lábujjhegyen jár az ember, ugyanilyen tapintattal kezeltek:
-Ja, papa és az ő születésnapi "csokis sütije".
Bár az utóbbi években ezt rendre elszabotálta minden idők és világok legjobb felesége. Könyvelésem szerint legalább néggyel adós maradt, míg ő szerinte nem tartozik semmivel, hiszen sütött mézest és egy tepsi mézes az nem is tudom hány csokis sütivel ér fel. Hogy ez hogy jött neki össze, a méze sütemény meg az én születésnapi tortám, ne kérdezzék, mert én se mertem rákérdezni. Summa summarum a végén abban maradtunk, hogy majd a 70. születésnapomon.
- Na végre, akkor majd hivatalosan is hetvenkedhetek - így, én a balga. nem sejtettem, hogy mi vár rám.

Kezdődött az egész a születésnapi meglepetéssel. Már november elején szörnyű gyanúm támadt, hogy nagy-nagy ármány van készülőben. Vaktában lőttem is egyet:
- Ha ti azt hiszitek, hogy én ebben a hidegben kimegyek a meleg lakásból, hogy elmenjek veled valahová dideregni, akkor ti hatalmas tévedésben vagytok.
- Lányok már mindent megszerveztek, neked nem lesz vele semmi dolgod, csak annyi, hogy 30-án reggel összecsomagolj, visznek minket. - erősítette meg gyanúmat a drága és innentől nekem már csak az volt a kérdés, hogy hol fogok dideregni. Ezt se volt nehéz kitalálnom, mivel "Kicsink" és barátja visznek minket, hogy a legendás R-ben fogunk kikötni, ahová ők rendszeresen síelni járnak. 
- Mit fogok én ott csinálni, mivel síelni már nem síelek. 15 éve álltam utoljára sílécen, szemem miatt félek a perectől, tudod nagyon jól.
- Sétálni a jó levegőn, meg van falumúzeum  - tervezte meg egyetlenem a programomat.
- Jaj de jó lesz! Utazunk több mint 400 km-t, hogy sétálhassak majd a hidegben - lelkesedtem, mert mást már nem is nagyon tehettem. Azt hiszem, nem értettek félre, ahogy én se értettem őket félre, mikor firtattam, hogy mégis hogy támadt a családnak ez az ötlete, hogy így boldogítsanak:
- Mama említette egyszer, hogy kíváncsi R.-re - kottyantotta el magát a pulya.Halleluja!
Kálváriám folytatása a születésnapi torta volt.  Egy jól táplált, repetát nem kapó napközis arca semmi volt ahhoz képest, amilyen arcot én vághattam, mikor megkóstoltam a nagy nehezen kiharcolt tortámat. Mintha a Péti Nitrogénművekbe haraptam  volna bele, annyira vegyszer íze volt.
- Drágám, már el akarsz tenni láb alól, hogy mérgezel?
- Nem tudom, mi lehet a baja, az egyetlen eltérés, hogy most porcukorral csináltam a krémet, mivel az ármány Középsőnk kifogásolta, hogy ropog a foga alatt a kristálycukor, de ez tényleg ehetetlen. - állapította meg önkritikusan és ettől nekem azonnal fesztivál támadt az én kis lelkemben.
- Szóval, elfussantottad drágám?
- Nem fussantottam el, a porcukor az oka, nem tudom mit rakhattak bele és hogy véget vessen a viháncnak, fogta a fenti képen látható tortát és a porcukorral együtt kidobta a szemétbe, pedig már készültem, hogy előadom a Micimackóból kedvenc szereplőm, Füles születésnapját.  Azért nem álltam, hogy ne jegyezzem meg:
- Most hozzám képest Fülest fejedelmien megajándékozták születésnapján azzal a praktikus csuporral, meg a kidurrant lufival.
- Úgy kell neked, kellett neked születésnap! - jött azonnal a replika.

Azért ne gondoljanak semmi rosszra, mert a halhatatlan kedves éppen most dugta ezt az orrom alá :
triko1.jpg
                                              /én úgy szeretlek, ahogy vagyok/         innen
- Nézd, de jó trikó!
- Ilyen kell nekem! - adtam értésére, hogy értem ám a "tréfát".

Ennek szellemében az ünnepek mellé őszintén kívánom, hogy Önök mellett is legyen valaki, aki egy ilyen trikót képes az orruk alá dugni.


A bejegyzés trackback címe:

https://teheneszet.blog.hu/api/trackback/id/tr6714508236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

heptakontanonaéder 2018.12.24. 00:46:25

Lúzer!

Én évek (kb 30 év) óta min. 3 max. 5 üveggel kapok a kedvenc ír whikeymből!