drd4 2018.12.01. 21:46

Menni kellene

zeke.jpg
Már túl az ötvenen, előítéletekkel eltelve, életem legelső romániai útján elhagyva Nagyváradot az első vagy második faluban hirtelen kitört belőlem:
- Ezek f....ok, tiszta f....ok!
- Most éppen kik és miért? - érdeklődött minden idők és világok legjobb felesége a maga szokásos, sztoikus  módján.
- Kik? Kik? Hát az itt élő magyarok. Béküljenek meg, egyezzenek meg a románokkal, mert itt 100 év múlva, mint Burgenlandban, max. a cégtáblákról lehet majd sejteni, hogy itt valaha is magyarok éltek. Az se ártana, ha a román egyházzal kezdenék, mert nélküle nem fog menni a dolog - adtam meg "nagy eszemmel" a választ.

Mivel nem vagyok mazochista, nem akartam én soha  ebbe az országba jönni, nem voltam kíváncsi arra a földre, amit érzésem szerint "eloroztak" * Magyarországtól.
Gondoltam, elég nekem Orbán Balázs útleírásai, Móricz trilógiája, Tamási Áron Ábelje, az Erdélyi Magyar Helikon,  Malonyay idevágó  I-II. kötete, "S meg kell a búzának érni" , eh ismerik őket, azok az ottani gyönyörű, meditatív énekek, egészen addig, míg nem csinálnak belőlük valami lakodalmas rockhoz hasonló borzadályt...stb, stb, ezeket nem tudják elvenni tőlem és ennyi elég nekem.

Aztán úgy hozta a sors, hogy egy, főként Romániát, alkalmakként Ukrajnát támogató segélyszervezetet  működtető baráti házaspár az egyik segélyszállításkor a Torda melletti régi úton szörnyethalt, mert két kretén el akarta dönteni, hogy melyikük BMW-je a gyorsabb és az egyikük telibe kapta a házaspár mikrobuszát. Így történt, hogy tompítsuk barátaink halálának értelmetlenségét, Nejemmel beszálltunk a segélyszervezet munkájába és ennek során számos alkalommal jártunk Romániában. Mára már "kiöregedtünk" ebből, de a segélyszervezet köszöni jól van és működik. Az utak során kezdtem a kérdést másként látni és az ott élő embereket értékelni, pedig higgyék el, kerestem a kákán a csomót. Ha közlekedés során úgy éreztem, hogy valamelyik román autós dorong volt, megnyitottam a könyvelésemet:
-Pucukáim, hogy ezt elfelejtsem nektek, legalább 10 gesztust kell tennetek -s hiszik vagy nem, az utak nagy részében null-szaldós, vagy az ő javukra pozitív volt az egyenleg. Az áttörés talán Aradon történt,mikor az aradi vértanúk emlékművével szemben felállított provokáló román szoborcsoport láttán megkérdeztem egy "bennszülöttet":
- Tessék mondani, erre a román népnek mi szüksége van?
- Semmi, de tudja, nekünk is megvannak a magunk hülyéi -- jött az őszinte válasz.
Innen már egyenes volt ahhoz az út, hogy amire kevesebb, mint egy óra alatt ösztönösen rájön az ember,  az tudatos legyen. Nincs más út, mint a megbékélés** .
kolos.jpg                                                            Kolozsvár

Pedig higgyék el, Erdélyben én is észreveszem és mindazt, ami ezekkel együtt jár, az iszonyatos pusztulást, az építészetileg megerőszakolt városokat, a szvsz fölösleges birtokon belüli erőfitogtatást, rendre felfedezem egy 500 méteres sugarú körben a román Trinity-t: román templom,  Romolus és Remus a farkas alatt, a II. világháborús román "felszabadító" katona és akkor már tudom, hogy Mihai Viteazul, Avram Janko vagy akár egyszerre mindkettőjük szobra sem lehet nagyon messze, de látok nagyon sok mást is, törekvést a megbékélésre.  Kezdődő odafigyelést román részről a magyar értékekre, Egy Ploestiből áttelepült román nővel együtt sirattam Nagyvárad lepusztult épületeit. Megismertünk nagyon sok melegszívű, jóakaratú segítőkész román embert. Adélet, a fogorvosnőt, ki férje kedvéért megtanult magyarul, Sorint, ki Borszéken farkasordító hidegben bugyolálta pokrócba Nejemet induláskor:
- No fázol, no fázol...aggódással a hangjában, Szatmárnémetiben a múzeum nagyon kedves, román igazgatónőjét, ki a múzeum zárása után tartott nekünk egy vezetést és elnézést kért, hogy mivel nem tud olyan jól magyarul, németül beszél majd, Martint, Marosvásárhelyről, ki szebben beszél magyarul mint én, Jankót, a történelemtanárt Dorohojról, a "President"-et Romanban, Nagyváradon a "holdas templom" pópáját a maga természetességével ... á, lehetetlen őket számba venni.
nagy.jpg
                                            Nagyvárad 2013 07.11
Nem kellene szívóznunk, mert csak az ott lakó, jó szándékú emberekkel cseszünk ki, de nagyon és nem csak a magyarokkal, mert ahogy mondták -- "nekünk is megvannak a magunk hülyéi".

Az idei 100 éves évforduló talán kiváló alkalom lett volna a megbékélésre, értékelték volna a gesztust, de nem, mi megmutatjuk. Tavaly ilyenkor még csak sejtelmesen mondta a nagyeszű féleszű miniszterelnök, hogy "lesz még itt szőlő és lesz lágy kenyér" ***. Idén a Nemzeti Elhülyülés Rendszere fantasztikus ütemérzékkel, közvetlen a románok centenáriumi ünnepsége előtt  a parlamentben napirendre tűzte a magyar–székely összetartozás napjáról folytatandó "vitát" a DK -ők másként hülyék- kivételével, az összes párt támogatásával. Szóval, most már a Nemzeti Összetartozás Napja után, a székely-magyar összetartózásnak is lesz egy külön ünnepe. Lehet extra a félig behegedt sebet újra vakarni. Szűzanyám, ha ezek nem hülyék, akkor én vagyok az, de kérem, ez így van rendjén a Nemzeti Elhülyülés Rendszerében. Tulajdonképpen az ünnep maga mindegy, hiszen a szopós borjaknak is egy napja az évben.... Azért nekem erről a kitüntetett napról mindig eszembe fog jutni Gyergyószentmiklóson, a Maros szállodában eltöltött éjszaka, amikor két tajtrészeg üvöltve azon vitatkozott vagy két órán át, hogy ki volt előbb, a magyar vagy a székely, és a székely sz@rt@ volna-e valójában a magyart? (elnézést, de tényleg így hangzott el a gyergyói éjszakában vagy n+1 alkalommal).
Ezért az éjszakai csendháborításért nem kért elnézést hamiskás mosollyal a szálloda román recepciósa. Magyar-székely belügynek tekintette, intézzük el egymásközt. Nem úgy, mint az előző éjszakaiért, mikor egy barom addig, míg nem esett össze, egész éjszaka bőgte ékes magyar nyelven, hogy "szőrös talpú románok, b.... az anyátok". Hiába no, a kultúrfölény. 

El kellene menni valamikor újra Romániába, mert valahol hiányoznak azok a hegyek, a színek....de legfőképpen azért, hogy régi ismerősökkel újra találkozzunk. Sokat gondolok egy magyar származású, nyugdíjas egyetemi tanárra, ki egy-egy Milka csokoládéval várt minket az egyik utunk során, mert úgy gondolta, ha Ausztriából jövünk, akkor biztos szeretjük. Majdnem elbőgtem magam, mikor ideadta, mert ha ismernék, önkéntelenül a zsebükbe nyúlnának, annyira szegénynek néz ki és az is valójában. Ő jut mindig eszembe, mikor felforr a birkaagyam, ha valamelyik magyar kisebbség szülötte most az anyaországban jó horogkeresztény, nemzeti neofita módon hirdeti az igét, hogy nem, az ott élő emberek nem ilyenek. És higgyék el, a zömük tényleg nem ilyen.

==========
*    A Magyar Királyság területén élő nemzeti kisebbségek sikeresen ötvözték a nemzeti kérdést a szociálissal és hogy ezzel el tudták céljaikat érni, az, az akkori uralkodóosztály megbocsáthatatlan bűne szvsz.
**  csak a házsongári temetőbe ne menjenek el, mert ott minden igyekezetem ellenére 5 perc alatt előjön belőlem a veszett nacionalista, ha elkezdem nézegetni a sírkövek feliratait különös tekintettel az évszámokra, de ez legyen az én egyéni szoc. problémám.
*** Gondolom, hogy nem Juhász Gyula: Mit akartam? versére gondolt, mert abban ilyesmiről  vall a költő:

Mást nem akartam, Isten a tanúm,
Elhallgat immár a vád és a gúny,
Mivel az értetlenség illetett,
Mert úgy szerettem a szegényeket.

Magyar szegénység hű költője, én,
Kitartok véled, régi jó remény,
Hogy a jövendő csak nekünk terem
S hogy e jövőt építi énekem!

Magyar szegénység: véget ér e tél,
Lesz még itt szőlő és lesz lágy kenyér,
Az igazság lesz úr e föld felett
És az se fáj, hogy én már nem leszek!
....

és az úgy maradt, primitív, felkapaszkodott  "de genere Klottgatya"  piszkosul nem bírja a szegény szagot, akkor sem, ha esetleg hercegprímás és akkor sem, ha miniszterelnök, mert Magyarországon a dzsentriszellemiség kiirthatatlan.


A bejegyzés trackback címe:

https://teheneszet.blog.hu/api/trackback/id/tr2314022184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Éhesló 2018.12.02. 09:47:00

Csak elmebetegek egyezkednek a családjuk, testvéreik, rokonaik gyilkosaival, rablóival.
Szerencsére ez nem történt meg a nemzet javával sem itthon, sem a gúnyhatárokon túl.
Ezért a vágyaid nem válnak valóra.
150 év alatt sem váltunk törökké, románná se válnak még 150 év alatt a magyarok.

drd4 2018.12.02. 19:29:03

@Éhesló: Hmm, ha egyáltalán vágyaimról lehet beszélni ezen a téren, az max. az, hogy ne tűnjön el a magyar kisebbség. Én ennek valós veszélyét látom, te nem. Lelked rajta.

Éhesló 2018.12.03. 05:50:40

@drd4: nem.
Te arra vágysz, hogy a rablóinkkal, gyilkosainkkal alkudozzanak azok, akiket naponta rabolnak meg azok, akik gyilkolták őket, rabolták őket 100 éven át.
Beteg vágya ez egy beteg embernek.

drd4 2018.12.05. 18:02:07

gebét, a "nemzet javát" letiltottam.

Éhes_ló 2018.12.09. 13:10:21

@drd4: kiváló érvelés egy magyarokat románoknak alávetni vágyó cenzortól.
Szánalmas vagy.