drd4 2018.07.14. 19:38

Ilyenkor haragszom

                                                                                 Örökkévaló, mi az ember, hogy
                                                                                       ismered őt, 
                                                                                  az ember fia, hogy gondolsz rá?
                                                                                  Az ember a lehelethez hasonlít,
                                                                                  napjai mint a múló árnyék.
                                                                                                (Zs. 144, 8-4.)                                                                                                                                                                

- Tüzelés fokozódik! - mondta a fáma szerint  Karinthy Frigyes egy halálhírre.
- Igen Uram, de kartácstűzről nem volt szó.-- teszem hozzá. Ha csöng a telefon, már-már félve veszem fel és ha nem szólnak bele rögtön, azonnal tudom, hogy megint szegényebb lett a világ körülöttem. Nagyon nem jó megöregedni, a közeljövőben két temetésen  kell ott lennem egy hónapon belül .

Még nem tudtam  elbúcsúzni magamban az idő rövidsége miatt, ha nem is egy baráttól, mert ahhoz túlkésőn találkoztunk, de egy általam nagyon kedvelt, nagyra becsült, jó ismerősömtől, akit a napokban vitt el a betegsége és most olvasom a FB-on, hogy "a Török"  meghalt. Ez fejbe vert, még egy elvarratlan szál az életemben.

Török írta a veronai buszbalesetkor:
- Ilyenkor haragszom a Teremtőre. Gyerek ne halhasson meg! Még annyi dolga van.
Most nekem kell ezt leírnom:
- Ilyenkor haragszom a Teremtőre. Egy anya dolgavégezetlen ne halhasson meg. Még annyi dolga van, amit őhelyette senki más nem tud úgy elvégezni, ahogy ő.

Számomra élvezetesen emlékezetesek maradtak  a 168 órában közölt írásai és így egy ajándéknak tekintettem, hogy a FB-on "ismerősök" lettünk. Pedig egy koccanással indult az ismeretség. Ismeretlenül tettem egy megjegyzést az Egyeske egyik közzétett fotójára:
- Ó, ezt a nézést én ismerem.
Török, mint a "nagy magyar anyák" egyik reprezentánsa, azonnal Egyeskéje fotója elé állt védően. Aztán megszelídült, mikor ármány Középsőnk fényképével bebizonyítottam neki, hogy tényleg ismerhetem azt a nézést. És innen mintha már ezer éve ismertük volna egymást.  Szerettem az intellektusát, ahogy vette a lapot, a nagyszájúsággal leplezett emberségét, ahogy védelmébe vette a kekec sporttársakat, ha már sokan rugdosták őket.

Nagyra tartom azokat az írástudókat, akik  nem szájbarágósan, hanem leírt képekkel mondják el a  közölnivalójukat, mintegy teret engedve az olvasó fantáziájának. Ezt megtanulni nem lehet szvsz, ezt vagy tudja az ember, vagy nem, de Török ennek mestere volt. Istenadta tehetségnek tartottam, ki elszórja talentumát a FB-on, élveztem a "kaleidoszkópszerű" írásait, amikben látszólag egymástól elkülönülő "facettákban" leírt képek az írás végére összerendeződtek és voilà, mint a bűvész cilinderéből a nyuszi - ott a valóság. Ja, és Brunella Gaspirinit se hagyjam ki, kit Török az írásaival időnként eszembe juttatott.

Egyszer találkoztam vele személyesen, vendég voltam sokad magammal Szentendrén:

Szia Mónika, nagyon szépen köszönöm ahogy fogadtál, kedvességedet, vendéglátást. Elnézésedet kérem, hogy előre nem szóltam oda, de mentségemre szolgáljon, hogy pénteken délelőtt 11-ig csak Boriskánk tudta egyedül, hogy este én is ott leszek Nálatok. Neki kellett volna szólni, de Ő már csak ilyen neveletlen fejércseléd marad. Tudod, mennél tovább élek külföldön, annál inkább keresem kétségbeesetten az emlékeimben élő Magyarországot, ha hazalátogatok. Péntek este ennek a dédelgetett emlékképnek egy cserepére ráismertem Nálatok. Hazafelé, Rátok gondolva mondtam is magamnak: - Látod, te tehenészet, ez is azért még Magyarország. Ezt viszont köszönöm szépen az egész Társulatnak. Jó volt Veletek.

Talán ebből a köszönetből átjön, hogy mit találtam náluk, pedig pokoli fejfájás gyötört egész idő alatt.

Tulajdonképpen nem nagyon ismertem, komolyan egymással nem is nagyon beszéltünk, legfeljebb "te is tudod, én is tudom" szinten, mintegy utalásokkal, de ennek ellenére sokat kaptam tőle és mikor töröltem az ismerőseim közül,úgy éreztem, hogy amputálom magam. Törölnöm kellett, mert kapcsolatunk jellege miatt az én szememben nem tudott volna olyan boldog lenni, hogy ne lássam a boldogsága mögött a két béranyát.  Ehhez nagyon kell szeretni valakit, hogy ettől eltekintsen az ember.  Hiszik vagy nem, törlésemben benne volt, hogy megőrizzem magam számára azt a képet, ami bennem kialakult róla, de ha nem hiszik, akkor sincsen semmi baj.  Talán valahol ott motoszkált, ha még élek, egyszer majd még beszélünk egymással. Nem tudom. Azt viszont igen, hogy a gyerekek megszületése mindent felülír és ezért külön-külön "mazel tov"-ot kívántam az újszülötteknek és ezzel számomra lezárult a történet, mert van olyan, mikor az embernek hallgatnia kell. Van elég a gyerekek puttonyában, nem feltétlen kell megpúpozni a benne lévő terhet.

                                             Gondok kése húsunkba vág
                                             képmutató lett a világ

éneklik a Cigány himnuszban.
Meglehet, hogy ezzel az írással én is képmutatóvá váltam. Nem tudom, majd Önök eldöntik.
Mindenesetre, tegnapeste " a Törökért" is mondták a Káddist a Robertgasse 2 alatt.  
===================

BTW, nem szeretem ezt az elnevezést, hogy "Cigány himnusz",mert szerintem a cigányok himnusza is így kezdődik:
Isten áldd meg a magyart...,
no de, míg nincs rá jobb elnevezés erre a keserűségre,csak ezt tudom  használni



 


A bejegyzés trackback címe:

https://teheneszet.blog.hu/api/trackback/id/tr8414110195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.