Na végre, az idén már nem kell tovább várni, ma végre

... Kezeink összeérnek
Talpaink egymásra lépnek
Szemünkben a boldogság fénye ég.....

újra itt van az összenemzeti boko-maru* szertartás napja, mikor énekelve megint egymás talpán lépegetünk.


Ennek kivitelezése bokonista képzetlenségük miatt ugyan kissé nehézkes lesz, de ha követik a miniszterelnök úr útmutatását, megoldható:

akkor járunk (értsd: egymás talpán) el helyesen, ha a saját észjárásunknak megfelelően – a magunk akarata szerint – a valóságot is képesek vagyunk hajlítani.

Azt hiszem, hogy az egymás talpán járás az idézett miniszterelnöki útmutatás nélkül nem is nagyon menne. Most Önök fejükhöz kapnak, de ne tegyék. Egyszer Hegelt figyelmeztették, hogy a tények nem mindenben támasztják alá következtetéseit, de Hegel nemes egyszerűséggel torkolta le az okvetetlenkedőket:
- "umso schlimmer für die Tatsachen" - annál rosszabb a tényeknek!
Úgyhogy, ennek szellemében nyugodtan járjanak el -akár egymás talpán is- a miniszterelnöki útmutatásnak megfelelően és próbálják ki szűk családi körben, ha van hozzá bátorságuk, hogy tudják-e hajlítani a valóságot, de azért én a pulyát és a nagyit ebből kihagynám. Idegenekkel sem csinálnám, mert a fenének sincs kedve idő előtt feldobni a talpat és az emiatt elmaradt valósághajlítgatásról meg nem is beszélve...
Mindenesetre, boldog az az ország, amelyiknek miniszterelnökének jelleme formálja a történelmet:

talán még emlékeznek rá:
"Eddig úgy volt, hogy a történelem formálta jellemünket. Most úgy lesz, hogy a jellemünk formálja a történelmünket"
/miniszterelnök úr, 2001 augusztus 20-án/

és ehhez még a valóságot is észjárásának, akarata szerint hajlítani tudja. Ez már vegytiszta mindenhatóság kérem, ahogy ezt el is várja egy halandó a "Történelem Urától" és akkor talán a "soli Deo gloria!"-t kísérő hamiskás, miniszterelnöki mosolyt is értik már,

Tévednek. Nem, nem hülyéskedem. Na jó, csak egy kicsit, mert ebből a Nemzeti Összetartozás Napjából tényleg lehetett volna egy nagyon szép "boku-maru" ünnep, megérdemelték volna a környező országokban élő magyar nemzetiségek, de az embernek óhatatlanul eszébe jut ezzel kapcsolatban a magyar történelem egyik szégyenteljes -legalábbis nekem az-, arcpirító eseménye, mikor az első Orbán kormány ideje alatt először szólalhattak fel a határon túli magyarság képviselői a magyar parlamentben üres képviselői padsorok előtt és ekkor felteszi az ember magának a kérdést:
- Miről is beszélünk?

Higgyék el, engem sem hagyott hidegen még a Magyar Igazolvány korában a TV-ben mutatott, Erdélyben élő, idős házaspár meghatódottsága, vagy a Pozsonyban élő nagyon okos, szlovákiai magyar, volt kollégám keserűsége az elkefélt, "23 millió román" népszavazás után, aminek soha nem lett volna szabad megvalósulnia, de ilyenkor nehezen viselem el azt a hülyeség cunamit, ami ezen a "jeles napon" kiömlik. Kifejezetten irritál, ahogy az akkori nemzetvesztő uralkodóosztály felelősségét próbálják elmismásolni, mint ahogy teszi pl. ez az álszent, általam nagyon butának tartott -de ettől ő még tagja lehet a Mensa-klubnak- fő/alcserkész
retvari.jpg
nyilatkozatában.
Egyszer tudomásul kellene már venni és köntörfalazás nélkül beszélni róla, hogy a Magyar Királyság területén élő nemzeti kisebbségek sikeresen ötvözték a nemzeti kérdést a szociálissal és hogy ezzel el tudták céljaikat érni, az, az akkori uralkodóosztály megbocsáthatatlan bűne. (szvsz)
Ezt ideteszem még, egy, anno a kivándorlásról tartott parlamenti vitában elhangzott képviselői felszólalást

A népnek nagy elégedetlenséget, s ezzel kapcsolatos nagymérvű kivándorlását és mozgolódását elsősorban és főképpen néhány közigazgatási tisztviselő, különösen néhány községi jegyző okozza. Azonkívül itt-ott egyik másik szolgabíró, akinek működése elképzelhetetlen basáskodás, igazságtalankodás és néprontás. A nép egy ideig tűri ezt a basáskodást, és azután igyekszik ellene védekezni úgy ahogy tud; de ezzel azután meg is járja, mert ha védekezni bátorkodik, közigazgatásilag tönkreteszik, és hogy ha azután összeroskad anyagilag erkölcsileg, meg akkor is folytatják a piszkálást és a bántást apránként, emiatt a nép feldühösödik és a tehetős része kivándorol, a tehetetlen pedig itt marad és elengedetlenkedik. Az ilyen elégedetlen nép azután könnyen letér a jó útról, és a más ajkúakban megrendül a magyar hazafiság is, ellene fordul a magyarnak, vagy legalább titkon gyűlölni fogja azt, mert érzi, hogy aki folyton üldözi, aki mindig nyargal rajta, az a magyar tisztviselő.
Az ilyen tisztviselők azután hazafias érdemeket szereznek ebből, sőt meg lehetőleg fokozzák az ellentétet, és üldözik a megtévedteket. Az ilyen tisztviselőket szeretik Temes megyében, s ahol csak lehetséges, ilyeneket helyeznek el.
... A nép egy része tűri ezt a garázdálkodást, mert kénytelen vele, de az a része, amely meg mehet kifele, csakhamar összeszedi magát és kiszökik az országból.... "
Lendl Adolf képviselő félszólalása 1903. július 18-án

Persze, ez egy évente vissza-visszatérő rituálé, amit az idén is kihagytam volna "blazírtság, becsességem, blazírtság által vezérelve, ha nem találkozom ezzel a "hagymázzal":

Szerintem új útra kell lépnie a nemzetpolitikának: s e harmadik út a területi revízió, a határmódosítás útja. 1938 és 1941 között négyszer módosították javunkra a határt, ami a korabeli nagyhatalmak segítségével történt. Most is ez a feladat: megnyerni egyik vagy másik nagyhatalmat az ügy érdekében. Okos magyar diplomácia kell, amit erős hadsereg és összetartó nemzet támogat. És nem vagyunk kilátástalan helyzetben

Elég meredek ilyet olvasni napjainkban, Erdély elcsatolásának 100 éves évfordulójának évében, a "Nagy Román Fesztivál" idején a Honvédelmi Minisztérium volt politikai államtitkárától, még akkor is, ha már régen volt államtitkár, ha már megszokta tőle az ember az ilyen kijelentéseket és tisztában van vele, hogy Raffay gyárilag hibás, hiányzik egy kereke:

kerekes.jpg
Jó, talán éppen ezek miatt kerekes Raffay kevés lett volna, hogy "légy után kapdossak", ha nem tegnap futottam volna ebbe és dobtam tőle egy hátast: Magasrangú volt HM-es vizionált etnikai háborút Erdélybe és ő napjaink volt magas rangú HM-se.

Le kellene azt a qrva kardot tenni még idejében és nem csörtetni vele, mert nagy rákefélés lesz a vége. Még akkor is, ha Raffay említi valamelyik Trianonról írt könyvében, hogy a XIX század 90-es éveiben az akkori román vezérkari főnök nyíltan leírta elaborátumában Románia expanziós törekvéseit, de K.u.K-ban nem vették komolyan és ez nagyon bejött nekik. Tartok tőle, hogy a románok előbb-utóbb komolyan veszik és nekünk nagyon-nagyon nem fog összejönni.

* boko-maru: Két lélek, két tudat egyesülése a meztelen talpak, lábfejek összeérintésével. A szigorúan tiltott bokononista lábjáték (footplay) csak két olyan ember között jöhet létre, akik szeretik egymást, márpedig a bokononisták vallási előírásaiknak megfelelően mindannyian szeretik egymást.
/Bokonizmus /
lásd még:
macska.jpg






"Összetesszük a lábunkat, bizony,
bizony, mert érdemes rá ez a láb,
és szeretjük egymást, bizony,
bizony, akár a Földanyát."



















BTW. Raffay cikkre visszatérve. El kellene már egyszer azt is dönteni, hogy Romsits fasiszta vagy "marxista, liberális" történetíró.
Marhák (smile)


A bejegyzés trackback címe:

https://teheneszet.blog.hu/api/trackback/id/tr5414022960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.