drd4 2017.08.25. 16:59

hic salta hic Rhodos II.

amszterdam2.jpg

Van abban valami megejtő báj, mikor egy ország külügyminisztere maga megy el a LFK* raktárba, ahogy tette a magor, fogós fejű külügyér a hollandiai magyar nagykövet visszahívásával. Reménykedem, hogy nem csak LFS lesz, hanem adnak egyet a kezébe is, hogy tudja, hogy mi van a seggében.

A történetet ismerik, Budapestről távozó holland nagykövet nyilatkozata nem aratott osztatlan sikert a magyar kormányzati körökben, hiszen nem azt nyilatkozta oda a nagykövet, hogy Magyarország a jövő és holland emberek milliói fordulnak Magyarország felé esti imájukat mondva. Ehelyett egy nagykövettől szokatlan módon, kendőzetlenül beszélt a magyar “vérrögvalóságról”.
No most kérem, egy tehénfejűre mondhatom azt, hogy lófeje van, disznófeje van, de azt nem mondhatom rá, hogy tehénfeje van, mert megsértődik. És lőn.
Legnagyobb megdöbbenésemre azonban nem az ország vezetésének de facto letolvajozása váltotta ki a felháborodás cunamit, hanem a többi kritikai megjegyzéshez ez a -szvsz- enyhe kitétel:

.... Autósmerénylet bárhol történhet, a legtöbb a Közel-Keleten. És akkor most bombázzuk le a Közel-Keletet? Itt egy csoport, amelynek tagjai a globalizáció vesztesei, ezért a szélsőségesség, a fanatikus vallásosság felé fordultak, mert ez ad nekik biztonságérzetet. Ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány .....

Nos igen, szövegértelmezés. Mindennapos jelenség ez a szóképolvasással olvasni megtanult, fonetikus nyelvű emberek földjén, ahol minden “G” automatikusan Gubanc, a puli és ahol előszeretettel vetődnek árnyékra, lásd Hollandia - Magyarország 8:1 végeredményét. No meg tegnap még a Videoton is kikapott, ajvé... de a nemzet fel, támad

Azért azon elméláztam, hogy a fogós fejű magyar külügyér bioradiátoros gyerekszobáját nem megtagadva már tegnap lépett a holland nagykövet nyilatkozata miatt. Ma rálapátolt. Vajon mi történhetett még azon kívül, hogy a feltöltött akkumulátorú miniszterelnök úr szabadsága után ma ment be először hivatalába fontoskodni?

Ühüm, nekem is ez a szörnyű gyanúm támadt. Kalászosok learatva, túl az Új Kenyér Ünnepén az ország kenyere biztosítva, búza már a magtárakban, érik a szilva, szabadságolásoknak lassan vége, ideális időpontja egy háború kezdésnek. Pocakos vezénylő tábornok úgy döntött, hogy a távozó nagykövet nyilatkozata casus belli, soha vissza nem térő alkalom, hogy megindítsa az általa régen beígért őszi hadműveletet, hiszen ők kezdték. Megállj, megállj, kutya Hollandia. F@sz@, ha-ha 

Álmoskönyvem,  Владимир Владимирович Путин díszdoktori címében alig-alig elrejtett, Brüsszelnek adresszált "NYASGEM" és a herold személye mondatják velem, hogy a távozó nagykövet nem magától volt ennyire kendőzetlen és ha így van, akkor nagy baj van. Üzentek vele és a magy. kir. ész nem értette meg az üzenetet, hanem átment gyöngytyúkba. No nem azért, mert Peti rikácsolt egy sort, hanem mert rávetődött, mint a gyöngytyúk..., hiszen tudják...

Volt már ilyen és azóta is szív az ország a miniszterelnök úr robinzonádja miatt mint egy torkosborz:
** Talán emlékeznek rá, mikor az EU belépés előtt a V4-ek egy találkozón akarták kialakítani közös álláspontjukat a régi tagállamoknak kedvező EU-s mezőgazdasági támogatás ellen. A találkozó előtt Miniszterelnök úr Brüsszelben járt és egy tárgyaláson megkérdezték tőle oda nem illő módon, hogy mégis mi a véleménye a Beneš-dekrétumokról. Miniszterelnök úr nagy levegőt vett és az osztrák, vagy a német álláspontra való hivatkozás helyett szabadságharcosi hevülettel elmondta. Summa summarum, csehek, szlovákok felhúzták a nózijukat, a V4-ek találkozója nem jött létre és maradt a régi tagállamoknak kedvező támogatás, no meg durrogtak a pezsgőspalackok a régi tagállamok mezőgazdasági kamaráiban.

Persze,  Lex Simicska szerint, mindenkinek alkotmányos joga, hogy annyira legyen hülye, mint amennyire a nagyúri kedve tartja és az első szolga, az bizony kérem, elég nagyúr és akkor ugrik, amikor csak akar.
Huj, huj, hajrá! Szabadságharcos nép ám a magyar. Bizony és az ország jele a "H"






LFK* = Lóalkatrészkészlet
** ezt már egy másik bejegyzésben leírtam, de hiszen tudják, ismétlés a tudás....


drd4 2017.07.14. 11:49

Tárlatvezetés

- Az ember nem is tudja, hogy hova nézzen először, annyi itt a vitrin.
- Nagyon jó vitrinszakértőm van, az egyetlen dolog amihez igazán ért:


- És ezeket a tárgyakat Ön mind egyedül gyűjtötte be?
- Igen, ez az én egyéni gyűjteményem. Legidősebb gyerekem már a saját lábán áll. Úgy tűnik nekem, hogy ő is örökölte ezt a szenvedélyt.
Még Oxfordban kezdődött. Nézze ezt a kávésbögrét "Pembroke College" felirattal, ez  abból az időből van..
csesze6.gif
Gondoltam, ha már Soros pénzén eltöltöttem ott majdnem 4 hónapot, legyen valami emlékem. A kávéfőzőt sajnos nem tudtam elhozni, mert állandóan használta valaki. Sajnálom nagyon, mert egy patinás darab volt.
- De miért Cambridge és miért nem Oxford?
- Cambridge-ben is jártam, meglátogattam az ottani kollégiumot. Ez onnan való. Az oxfordi, az sajnos eltört, pedig olyan jól mutatott a két bögre egymás mellett. Újra el kellene néznem oda, hogy pótoljam, de miután levették a nevem, nem hiszem, hogy sort kerítek rá.
- Úgy tudom, hogy Ön nem dohányzik. Akkor honnan ez a rengeteg hamutál?
- Á, juventus ventus. Míg az ember fiatal sok bolondságot csinál, aztán úgy marad. Arra azért vigyáztam mindig, hogy ezt mértékkel tegyem, de úgy gondoltam, hogyha elhozok egy-egy hamutartót egy újonnan meglátogatott kocsmából, az még belefér. Ráadásul, ha jobban megnézi, nem talál köztük 2 egyformát, mert mindig csak az első alkalommal hozok el egy  hamutartót.
- Irigylésre méltó ez az önmegtartóztatás. Mégis, soha nem érez kényszert, hogy másodjára is elvigyen magával egy hamutartót?
- Soha, mert akkor a korsókat, poharakat gyűjtöm be. Jaj, látom összerezzent. Ne ijedjen meg, csak a kis vonat  ment el a ház előtt. Mindig dudál, mikor itt megy el, mert tudja a masiniszta, hogy szeretem hallani a dudálását,  mert tartást ad az embernek az a tudat, hogy kisvasútja is van. Tudja, úgy vagyok vele, mint a stadionommal itt budi mellett.
- Nem volt még soha problémája távozáskor?
- Nem. Tudja, van egy trükkje. Mindig vállra akaszthatós sportszatyorral járok, abba rakom be egy óvatlan  pillanatban a cumót. Két kezem üres, kiveszem őket a zsebemből, szemtől-szembe nem látszik a hátizsák távozóban barátságosan rámosolygok a személyzetre és már kint is vagyok.
ubu2.jpg
- Szóval, ez a hátizsák, sportszatyor, hogy is mondjam....
- Igen,igen, jól látja, olyan mint a Löle, aki a két lábon járó hátizsákom...
- Eszcájgot keveset látok a többi szuvenírhez képest, pedig gondolom egy-két állami banketten azért már részt  vett.
- Ja, kezdetben még sokat elhoztam, egyszer azt a pecsenyéstálat is, de aztán egy idő óta, akárhová megyek   mindenütt csak alpakkával terítenek. Olyat meg nem hozok el, mert az ember azért adjon magára. Brüsszelből   sem tudok már semmit se elhozni, mert állandóan egy-egy teremszolga áll jobb és baloldalamon. de azért van itt egy-két figyelemreméltó darab aranyból, ezüstből. Szívemhez nőttek, nehezen válnék meg tőlük. Akárcsak attól az 5 Fontos bankjegytől. Még a Downing streeten kaptam, mikor kitaláltam, hogy Blairnek kell egy Márai kötet
.- Látom azt a két hatalmas üres vitrint. Azokba mit szándékozik majd tenni?
- Azokba kerül majd a családi ezüst hamarosan, mihelyt becsülettel kifényesítik, hogy hadd nézegessem magam az államat simogatva és mondhassam:
ubu.jpg

                                                                  Az állam én vagyok!       


drd4 2017.04.30. 20:41

Jutalomjáték

 "Jutalomjáték avagy az anyátok rézporos valaga"  írnám legszívesebben, mert  még mindig sajog az ülepem azok után, hogy most szerdán az  EU-Parlamentben ülő eltartottjaim a rucaseggű pávatáncossal egymást váltva rugdosták és nemcsak az enyémet, hanem mindegyik, az Uniót igenlő, azt magukénak érző polgárokét is. Négy év alatt nagyot változott a világ, mert míg 2013-ban a Seggberúgdosott páva hazafelé állva utazta végig a Brüsszel-Budapest távot fájó tompora miatt, addig 2017-ben becsességem nem találja a helyét, de nagyon nem találja.

Pedig olyan jól indult az egész, mikor megjelent a jegyet nem kapó szurkolók kórusa az előadás színhelye előtt,  a gyönyörűségtől félig elalélva kérdeztem
- Ez már egy "Tűz van babám" minőség, hol van egy Miloš Forman, aki ezt megfilmesíti ?

Igaz, némi hiányérzetem támadt, mikor a "ria, ria malária* Hungária" után nem hangzott fel: "Cristiano, homosexual, homosexual", no de ne legyen az ember telhetetlen, mert ráfarag.
Ahogy ráfaragtam én is, mikor abban a hitben voltam, hogy közvetlen a miniszterelnöki fellépés előtt a néppárti fideszeseknek közreadott e-mailje :

Merész és gyakran szokatlan megoldásaink miatt mi, és különösen Orbán Viktor miniszterelnök, folyamatos támadások alatt álltunk – írták a fideszes képviselők a kormány politikájáról. – Nem vagyunk tökéletesek, nem minden kísérletünk járt sikerrel, de rugalmasak vagyunk és készen állunk arra, hogy tartalmas párbeszédet kezdjünk országunk és Európa jövőjéről.

a nagy irgum-burgum jele, a fiúk-lányok már durva szőrcsuhát öltöttek és elindultak Canossa felé. Előadás közben döbbentem rá, hogy ez az e-mail csupán csak a tisztességesebb néppárti politikusok lecsendesítésére szolgál, akik nagyon kiakadtak  az ezt megelőző, Szájeréknak tenyérbemászóan pimasz, néppárti képviselőknek küldött a CEU-törvénnyel kapcsolatos e-mailjén:

Hagyjuk a dumát. Tudjuk, hogy mi történik és miért. Miért nem húztok csak el mind a néppártból, mind az EU-ból saját magatoktól? Gyakorlatilag már így is kívül vagytok. Úgyhogy menjetek. Kérlek, menjetek.

Sajnos későn világosodtam meg és kattant be, hogy ez az előadás a miniszterelnök úr jutalomjátéka és annál erősebben lép majd le a színpadról, mint ahogy fellépett rá.

orb21.jpg

Viktor Orbán, Ubu roi de Hongrie, farzsebében az a bianco csekk, amit a Néppárt állított ki számára, amiért Tusk megválasztásakor hátba döfte Kaczynski haverját & nadrágzsebében a "zseb je t'aime szívi", bevonulásakor még hamvas naivságomban nem tudtam eldönteni, hogy mit is dúdoljak see the conquering hero comes vagy csak egyszerűen the King shall rejoice -t. Nézzenek rá képre, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan kevesen voltak már  kíváncsiak a "pávatáncra", a kép szinte inspirálja az embert, hogy dalra fakadjon.
Aztán ennyi is volt az összvihánc. Összevontam a szemöldököm, mikor Timmermans a táncrend ismertetésekor egy szót sem ejtett a tavalyi, alantas ösztönöket megcélzó, nagyon sunyi, magyar idegenellenes kampányról és ekkor már tudtam, hogy most az ősi "vakulj paraszt, ne láss mindent" szomorújáték következik. Helyükre kerültek az előbb említett e-mailek  és lesajnálóan mondtam magamnak:
- Vén marha, te még hittél a mesében?
Már nem tudtam értékelni a pávatáncot bevezető révérence -t, mert biztos voltam, hogy ez nem egy puszta pávatánc lesz. És lőn. Rucaseggű pávatáncosunk nagyon hamar megtalálta az ülésteremben a 0-ás lisztet nem egy kecsesen ringó fecske módjára:

A józan ész erejét próbálom alkalmazni a mai vitában is. Tudom, hogy Magyarország ereje, mérete, súlya jóval kisebb, mint a Magyarországot támadó Soros György, amerikai pénzügyi spekulánsé, aki bár európai emberek millióinak életét tette tönkre pénzügyi spekulációival, akit Magyarországon megbüntettek spekulációi miatt, és aki az eurónak is ellensége, mégis olyan nagy becsben áll itt, hogy az EU legfelsőbb vezetői fogadják. De ez nem ok arra, hogy valótlanságok alapján elítéljenek bennünket.

Erre nem ment ki a teremből egyetlen egy képviselő sem és a miniszterelnök a gomolygó lisztfelhőben nyugodtan átmehetett csűrdöngölőbe, mert alapvetően mást nem tud járni, tegye ezt akár pipiskedve is.
Nyugodtan mondhatott a fentiek következmény nélküli elhangzása után  vaskos"igazságokat", tagadhatta le a csillagot az égről, már nem bírt jelentőséggel. Miniszterelnök úr nyert, mellette dagonyázik a sárban a gomolygó lisztfelhő alatt az egész EU-Parlament, miniszterelnök úr mellé  felállt a tánckar.
Emlékezetes marad számomra Weber, a néppárti frakció vezető erőlködése, ahogy próbálta a túlsúlyos pávatáncost a koreográfia szerint a levegőbe emelni miközben eltorzult arccal sziszegte a fülébe:
- Már megint túlzabáltad magad, te tehén! 
Ezen még az sem tett túl, ahogy Verhofstadt savonarolai hévvel járt pávatáncával próbálta feledtetni, hogy éppen ő volt az, aki a Fidesznek is helyet adó Néppárttal kötött alkujának köszönhetően vált lehetővé, hogy Berlusconi brüsszeli embere elfoglalhatta a parlament elnöki székét. Halleluja!
A többi szólótáncos felejthető, talán, szvsz az értelmetlen, rossz szájízt okozó Újhülye hazaárulózása említésre méltó még. Hiúságok, hiúsága... járt a fejemben a különböző felszólalásukat hallgatva.

Ezt még megosztom, mert tanulságos, hogy hogy lehet egy fényképpel "nyasgemezni" egy elsziszegett  "túlzabáltad magad, te tehén"-ért:
nyasgem123.jpg
A hölgy Beatrix von Storch , a CDU/CSU választókra hajtó Alternatíva Németország (AfD) párt képviselője, akiről két dolgot érdemes megjegyezni
- Határon lövetne a menekülőkre. Na jó,a gyerekekre és nőkre talán nem
- Unokatestvére az ütődött Habsburg Gyuri felesége. IQ-fighter Györgyöm a ténsasszonynak adott interjújában agyon dicsérte a miniszterelnök urat, hogy "meggyőződéses  patrióta". Persze, "ne mi kapjuk a legtöbbet"--ha emlékeznék még rá.

Azért az arisztokrácia előtti plebejusi tisztelgés dacára elgondolkoztató, hogy Orbán politikája milyen egyértelmű helyeslést kap a szélsőjobb pártoktól. Néppártban -úgy tűnik nekem-, hogy lebontották Orbánék megtartásával azt a kötelező tűzfalat, ami el kell hogy választja a jobboldalt a szélsőjobbtól. Ezért ne nagyon  reménykedjünk. Chrurchillt parafrazeálva, az EU-parlament választhatott a konfrontáció és a szégyen között. A parlament a szégyent választotta, de meg fogja mellé kapni azért a konfrontációt is.

* váltóláz


drd4 2016.09.11. 23:21

Két szavazás Kakaniában

Nem kérem, ne gondoljanak se Katánghy Menyhértre, se valami óvodás idétlenkedésre a címet olvasván. Gondoljanak inkább Joyce Ulysses-ével rendszerint együtt emlegetett* Robert von Musil**  A tulajdonságok nélküli ember háromkötetes művére, amiben egy egész fejezetet szentel Kakanien címmel a KK vagy másképpen K und K idillikus, nosztalgiázó leírására és így akkor az a Kakania is érthető ott a címben.

De hol van már kérem az a kaiserliche "K" és hol az a másik, a königliche "K", hol van már Kakania,   jaj  "ím az aranjuezi szép napoknak - végük szakadt már", de ha igyekeznek, még nosztalgiázhatnak egy jót Önök is november végéig, ha megnézik ezt a Ferenc Jóska emlékkiállítás sorozatot:
franz.jpg
Nem lehetett azonban nem gondolni K und K-ra és vele együtt Musil említett könyvére, mikor meghallotta az ember, hogy az egykori Kakania 2 utódállamában egy napon, október másodikán megkérdezik az egykori alattvalók leszármazottait, mert mind a kaiserliche választás, mind a königliche népszavazás annyira abszurd, amennyire csak az egykori alattvalóktól öröklött, a demokráciákban élő utódoknak átadott változatlan mentalitás tud lenni:

Mert nemcsak a honfitárssal szembeni idegenkedés fokozódott itt közérzületté, de az egyénnek saját személye és e személy sorsa iránti bizalmatlansága is mélységes magabiztosság formáját öltötte. Ebben az országban -méghozzá a legszenvedélyesebben, s ennek minden következményeivel együtt - mindig mást csináltak, mint amit gondoltak, vagy másként gondolkoztak, mint ahogy cselekedtek.
Musil A tulajdonságok nélküli ember  (8. fejezet)

Látják, ennél pontosabban ezt a változatlan mentalitást ma sem tudná senki jobban leírni és ha elméláznak rajta, akkor be kell látniuk, hogy csak egy ilyen mentalitás által válik lehetővé a demokratikus jogok burleszkbe illő gyakorlása.

Kaiserliche oldalon a "másként gondolkoztak, mint ahogy cselekedtek" megállapítást igen nehéz lenne az osztrákoktól elvitatni. Időnként valóban sumákolnak egy sort, ködösítenek annyira, hogy morálisan elítélhetők, de az esetek nagy részében -mint most is-  a tetteik és gondolataik közötti diszkrepanciát nem valami morális eltévelyedések sorozata idézi elő, hanem az a kedélyes slamposság, ami a németeket teljesen kikészíti és mennél jobban kikészülnek a pifkék*** tőle, annál jobban élvezi az osztrák néplélek a saját "gyarlóságát", amit valahol titkon az egyik legszebb virágként tisztel a saját erényei koszorújában. 

Ausztria az idén államelnököt választott és mivel egyetlen jelölt sem kapta meg az abszolút többséget, második fordulóra került sor, amit az utálatosék elvesztettek 30.863 szavazattal úgy, hogy a levélszavazatok összeszámlálása előtt még ők vezettek. Mivel a levélszavazatok megszámlálásához egy elég macerás procedúra van előírva, a választókörzetek egy részében ezen  kényelemből, megszokásból, lustaságból túltették magukat, de a jegyzőkönyveket a körzetekben azért minden párt képviselője, köztük az utálatosoké is aláírta, hogy minden a legszabályosabb módon történt. A választókörzetekben történt anomáliákra hivatkozva azonban utálatosék megfellebbezték a második forduló eredményét és az osztrák AB ítéletében megsemmisítette azt, kihangsúlyozva, hogy a szabályok megsértése ellenére egyetlen körzetben sem történt szavazatokkal való visszaélés. Ez jó, ennél osztrákabb dolgot már nem is nagyon lehetne kitalálni.

Természetesen utálatosék választási biztosainak most komoly problémákkal kellene szembe nézniük, mert egyfelől aláírták, hogy minden a legnagyobb rendben volt, másfelől pártvezetőségük a tőlük kapott tájékoztatás alapján torpedózta meg a második forduló eredményét. Álmoskönyvem szerint azonban ez a kis malheur  "es passiert" (=megesik) kategóriába fog esni, hiszen ismerik: "leben und leben lassen" és ezáltal az egész jegyzőkönyvhamisítás habkönnyűvé válik, nyomtalanul eloszlik majd az osztrák bürokrácia egén.

Persze, nincs az az abszurd, amit azért ne lehetne még fokozni:
boritek.jpg"Ez egy  technikailag nagyon komplex  boríték" az osztrák belügyminiszter
kezében a levélszavazatok borítékával, mikor bejelenti a választás elhalasztását

Legnagyobb sajnálatomra éppen most adták közre, hogy a k.u.k mégsem járul együtt az urnák elé, mivel elhalasztják az osztrák pótválasztást, de mindenért kárpótol az indoklás, ahogy az osztrák alkancellár mondta a mai videóüzenetében: "ragasztó a hibás". (A levélszavazatok borítékjainál használt ragasztó egy idő után elenged)   Ha esetleg azt gondolják, hogy  a "ragasztó a hibás"   abszurditásánál nincs tovább, borítékolom -igaz ragasztó nélkül-, hogy utálatosék még ezt is túldobják majd.

Persze, ragasztó ide, vagy ragasztó oda, akárhogy is igyekeznek a labancok, az abszurditásnak arra a csúcsára soha nem fognak felérni, ahová most lazán eljutott a königliche oldal a 2-án megtartandó népszavazás kérdésével:

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

Vegyék kérem észre, hogy az osztrákok komolyan veszik az ő kis elnökválasztásukat, mindent elkövetnek, hogy lehetőleg a demokratikusabban, legszabályosabban bonyolítsák le, de hát istenem, így sikeredik -"másként gondolkoztak, mint ahogy cselekedtek", addig a közvetlen demokrácia legerősebb eszközével, a lehető legdemokratikusabb módon, népszavazással sikerül majd egy olyan eredményt elérni a másik "K"-nak, ami senkit és semmit nem kötelez semmire. Következményeit tekintve, mintha nem is történt volna népszavazás - "mindig mást csináltak, mint amit gondoltak", még azért  tessenek csak a megszokott königliche pávatáncra -hamarosan a királyi Vár erkélyén-  gondolni.

Szóval, Brüsszelt de jure nagyon nem fogja érdekelni a népszavazás eredménye,  az Országgyűlés de facto meg vagy hoz, vagy nem hoz a jövőben  olyan határozatot, aminek semmilyen jogi következménye nincs. Igaz, ezt az Országgyűlés népszavazás nélkül is megtehette volna idáig, de nem kell nekem mindent értenem. (Nyugi, érvényes lesz a népszavazás, és az eredménye sem lesz kétséges, de ezt csak zárójelben). Az adódó kérdésre, hogy akkor mégis mi szükség van erre a bohóckodásra, maga a miniszterelnök úr adja meg a választ:

Orbán ezután megindokolja, miért fontos a népszavazás. Szerinte fontos, hogy a nemzetben „egyetértési pontokat” hozzunk létre, a rendszerváltáskor vagy a 2008-as tandíjas, vizitdíjas népszavazáskor is szükség volt arra, hogy az embereket megkérdezzék.
Erre ráállva tudjuk vállalni a konfliktusokat Brüsszellel.

Nekem ez a nemzet egyetértési pontjaira való ráállás már-már a transzcendens patafizika tartományába esik, de ki tudom találni, hogy mit akar ezzel mondani, elvégre ahogy a miniszterelnök úr, úgy én is Bruttyó elvtárs & Co "imprilista" fejtegetésein szocializálódtam. Amúgy meg nem muszáj az EU-nak tagja lenni, lásd a  Brexit-et, Magyarország előtt is ott a lehetőség. Ja, hogy a zsozsó, értem kérem, de a nagy konfliktus keresésben észre kellene venni, hogy  menekülteket befogadó országok és ezek többnyire nettó befizető országok, adófizetői nem hülyék, nem fognak V4-ek helyett, plusz a Brexit miatt extra terheket felvállalni.
Igen kérem, a virtus, az virtus, aminek az árát  megfizetik Önök, ahogy fizetni fogják ennek az abszurd népszavazásnak költségeit, plakátjait és annak a hihetetlen morális züllésnek az árát, ami ezzel a kampánnyal jár, hogy egy egész nemzet együtt dagonyázik majd a miniszterelnökével ott lenn a sárban.

De legabszurdabb számomra az egészben, mikor két ellenzéki politikai alakulat szövetkezik, hogy együtt maradnak otthon a szavazás napján. Árulkodó, hogy miniszterelnök úr udvari ellenzéke nem meri magát megmérettetni ezen a népszavazáson azáltal, hogy érvénytelen szavazásra buzdítja híveit. 1-2 millió érvénytelen szavazatnak nagyobb súlya van szvsz, mint 3 millió nem szavazónak. 
És ami az osztrákoknál a ragasztó, az magyar földön az aláírásgyűjtés, hogy érvénytelen népszavazás esetén, Orbán mondjon le. Kérem, ha viaszból megcsinálnák a miniszterelnök úr voodoo-figuráját és ezt a nap 24 órájában egy-egy DK-s szurkálná gombostűvel, nagyobb sikerre vezetne. 

Na, miután ezt ilyen szépen összehoztam, szinte sajnálom, hogy nincs többé az a k und k. Ennél jobban már csak azt fogom sajnálni, ha miniszterelnök úrnak sikerül majd szétszednie az EU-t, de még az is jobb lesz nekem, mintha minden változatlan maradna és az életemre még ha nagyon csekély mértékben is, de továbbra is  hatással lenne Magyarország miniszterelnöke, mert az itteni kedvenc szerzőm egykori megállapítása:

                              Kákániában mindig legfeljebb a zseniket hitték ripőknek,
                                         de soha, mint másutt, ripőköket zseninek"

már idejét múlta.  Kákániában lehet hogy egyetlen ripőkből sem lett zseni, de a königliche utódállamban csak a ripőkökből lehetnek államosított zsenik - legalábbis kívülről nézve. 
                                                                      
 
  * Igen, együtt szoktak emlegetni őket, mert ugyanaz a kategória, mindenki beszél
    róluk, de senki nem olvasta őket
 ** Musil atyja nemességet kapott 1917-ben és azóta a fia is előszeretettel használta a
    nemesi előnevet, hiszen Kakania szülötte volt ő is 
*** németek gúnyneve Ausztriában


chimhumhumhu 2016.08.29. 19:31

Migráncs

Majdnem mindegyik szeptember hónapnak van néhány olyan napja, mikor az ember fizikailag érzi, hogy most búcsúzik a nyár, még ugyan meleg van, a gyerekzsivajból kihallatszanak az elmúlt szünidő élményei, de naplemente után már a hirtelen beköszönő szürkületet megelőzi rövid időre egy olyan kékes derengés, ami télen naplemente után szinte mindennapos.
Lassan 27 éve lesz, hogy egy ilyen kékes derengésben Chimhumhumhu úr  és Chimhumhumhu* asszony -továbbiakban a kimondhatóság miatt leegyszerűsítjük egzotikus nevüket Chim-re- megálltak  a gyerekzsivajtól hangos hatalmas park sarkánál, a három kiskorú Chim valahol a park mélyén vívta  a nővérekre oly jellemző örök "vendettát". Chim úr megérezte a környezet által sugárzott gondtalanságot és olyan békét érzett maga körül, hogy szeretett volna belé harapni, de tartva nejétől:
- Most mit tátogsz? - nem merte nagyra nyitni a száját ahhoz, hogy harapni tudjon egy jó adagnyi békét magának. 
Egyre gondolhattak, mert mindketten önkéntelenül elnéztek Kelet felé, Magyarország irányába és ahogy ez lenni szokott minden olyan házasságban, amiben a külvilág által nem látható módon a szebbik nem képviselője vezényli a parádét, Chimné asszony fogalmazta meg hangosan a közös gondolatukat:
- Na, nem! Minket aztán nem raknak ki innen, nem megyünk!
Chim úr ezt hallva nagy szemeket meresztett, mert oldalbordájának ezt a martialis matriarcha oldalát még nem ismerte és egy kicsit az osztrák hatóságoknak küldött demars erőteljességén is meglepődött.
- Jaj nekik! -- gondolta, de ezt azért mégis inkább magában tartotta, hiszen béke volt.

Alig pár napja volt csak, hogy megérkeztek ide a sokoldalú, ricsajos, ellenzéki  kerekasztalok földjéről. Nem  menekültek, mert nem volt rá sem politikai, sem gazdasági okuk, de Chimné asszony nyugis gyerekkort akart biztosítani  a kis Chimeknek, meg félt, hogy özvegyen marad, ha a hétvégi apuka Chim úr befejezi a 11 éve tartó ingázását Budapest-Bécs/München között:
- Ha végleg hazajössz, téged itt 2 héten belül agyoncsapnak, nem tudod, hogy milyen világ lett itt -- fitogtatta meg Chim úrnak időnként a jólértesültségét. Chim úr azért ezt a személye iránti hitvesi aggódást nem vette komolyan és csak kinn döbbent rá, hogy mennyire nem volt tisztában az otthoni viszonyokkal, mikor Vera Ráhel nevű lányának egy, továbbtanulási gondokkal küzdő, volt osztálytársa azt írta, hogy "itt úgyis csak a zsidókat veszik fel mindenhová". Ettől paff lett Chim úr, egy darabig kábán nézett maga elé, majd elismerően azt motyogta az orra alatt, hogy :
- Asszony, nem csak akkor voltál előrelátó, mikor Nagyunknak a Ráhel nevet adattad velem azzal, hogy kezembe nyomtad a József és testvéreit, hanem most ezzel az áttelepüléssel is.
Azért Chim úr ganajos lábú ősei öröksége révén a zsigereiben érezte, hogy most egy olyan világ készülődik megszületni Magyarországon, amiben kapcsolati tőke híján és a szocializációja miatt nem sok keresnivalója lesz, de nem csak neki, hanem a gyerekeinek sem. ( És lőn, ez egészen friss.)
Így érkeztek meg Chimék az ígéret földjére, hogy érkezésük másnapján kapjanak rögtön egy hatalmas tockost, mikor puccba vágva magukat, elindultak Nagyukat beíratni a közeli gimnáziumba. Az igazgató nem volt kíváncsi a puccra, mert csak kiüzent a titkárnőjével, hogy nem akar több külföldit látni. Az különösen nagyon fájt Chimnek úrnak, hogy hiába kötött Bourbon-liliom mintás selyemnyakkendőt, a gaz jakobinus rá sem nézett és ez mintegy előrevetítette, hogy Chimék beilleszkedése nem lesz zökkenőmentes, de mindezek ellenére ebben a kezdeti, képlékeny állapotban mondta egyszer nejének Chim úr:
- Tudod, ha egyszer mégis el kell innen mennünk, akkor csak annak a segítőkész nőnek a meleg  mosolyát szeretném elvinni magammal, kitől ma a Kardinal Nagl-platz-on megkérdeztem, hogy hogy jutok el a Kardinal Nagl-platz-ra.

Nos, Chim úrnak nem kellett elvinni magával azt a mosolyt, ott őrizgeti most is az ígéret földjén és időnként, mikor szűkségét érzi, elő-előveszi. Még talán annyit,  hogy Chim úr és Chimné asszony végtelenül hálásak ennek az országnak, hogy lehetővé tette 3 gyerekük békében való felnevelését, taníttatását.
Chimék már nem mennek vissza Magyarországra, elengedték Magyarországot és annak meg ne is gondoljanak utána, hogy mit jelent, ha Chim úrnak még meghalni sincs kedve hazamenni, pedig akkora magor, mint ide Lacháza és ha csak egy  "A"-hangot ejt ki, rögtön tudják, hogy hol ringatták a bölcsőjét.

Időnként, ha azt álmodja Chim úr mostanában, hogy 3 gyerekkel felpakolva Magyarországra menekül, kiveri a hideg veríték, de kárpótolja az a visszaadhatatlan megnyugvás, mikor rájön, hogy csak álmodta az egészet.



* Természetesen Chimhumhumhuné asszonyt nem Chimhumhumhuné asszonynak hívják, mert megtartotta leánykori nevét,de azt most nem áruljuk ám el. Annyira megtartotta, hogy mikor Chimhumhumhu úr Atjya szemrehányást tett neki, hogy miért nem vette fel a Chimhumhumhu nevet, lazán odamondta:
- Minek, van a telefonkönyvben elég Chimhumhumhuné. 
Azért ehhez nem árt tudniuk, hogy Chimhumhumhu úr Atyja 4szer nősült és akkor így ennek a folytatását is el tudják most  már képzelni.


drd4 2016.08.17. 12:29

Egy halotti tor elé

                                                                            Ezért a bejegyzésért az MTVA sajnos,
                                                                                            nem fizet egy fillért sem.*

tor.jpg
Nehéz lesz nem gondolnom majd erre a középkori falikárpiton** ábrázolt királyi lakomára, ha az Európai Tanács önnön fontosságuktól eltelt népboldogítói Pozsonyban szeptember 15-ére tervezett, az ilyenkor szokásos vacsorájukkal egybekötött informális ülésükön diszkrét evőeszköz zörgés közepette tanácskozzák meg  a "nagyherceg" és a "diktátor" kényszeredettre sikerült jópofiskodása után, hogy ennek a hajdani szépreményű Európa nevű hajadonnak a BREXIT miatt vajon a jobb vagy a bal lábát kell majd amputálni, ha a puddingfejű Wilsonék végre kegyeskednek hivatalosan bejelenteni:
- Akkor  mi most kilépnénk,  természetesen minden marad a régiben, csak húzzatok el Britanniából. No meg  Őfelsége alattvalói többé egy buznyákot sem adnak Brüsszelnek.
Ez a brit fellépés ugyan egy kissé meg fogja lepni Brüsszelt, de Önöket nem, mert Brüsszellel szemben Önök tudják Lord Palmerston óta, hogy Angliát mi vezérli:

"......as the eternal ally or the perpetual enemy of England. We have no eternal allies, and we have no perpetual enemies. Our interests are eternal and perpetual, and those interests it is our duty to follow..."


Én ugyan nem hiszem, hogy a tervezett amputálás sokat segítene az intenzív ágyon kómában fekvő, már csak a brüsszeli adminisztráció pofátlan pénzéhsége által üzemeltetett lélegeztetőgépre kapcsolt hajadon állapotán. Arról meg nem is beszélve, hogy pont azok a sírásók akarják majd a műtétet elvégezni, akik idejuttatták ezt a szegény leányt konszenzusként eladott elvtelen kompromisszumaikkal, alku tárgyává tett elvekkel/értékekkel, amikről eleve nem volna szabad alkudni, hanem csak dönteni és lehetne sorolni napestig... Persze, ha úgy vélik, hogy túlzok, akkor annak tessenek utána gondolni, hogy az Európai Bizottság megindította szerdán Lengyelországgal szemben az úgynevezett jogállamisági mechanizmus második szakaszát és hogy ennek a játszmának milyen kimenetelei lehetnek, ha a Lisszaboni Szerződés 7. cikkelye szerint egy tagállam szavazati jogának felfüggesztése csak a többi tagállam egyhangú döntése alapján lehetséges.  Miniszterelnök úr sietett is biztosítani Varsót, hogy Magyarország nem fog támogatni semmilyen lengyelek elleni szankciót.  Higgyék el, ez a két troll egyedül is képes az EU-t sírba tenni, nem kell nekik ehhez a többi sírásó segítsége:

siraso.jpg

Egy egész nemzet sóhajtott fel a pozsonyi konzíliumon képviselendő közös fellépést előkészítendő kétoldalú  tárgyalások során készült kép láttán:
- Ah, egy dandy, óh egy echte arbiter elegantiarum, de a miénk! -  így a hívők. 
- Pfúj, egy divatdiktátor - így az udvari ellenzék.

Groteszk az egészben, hogy egy felmérés szerint a trollok országaiban a legnagyobb az EU elfogadottsága:

blog2.jpgHiába no, lengyel-magyar két jó barát, együtt tartja a markát és azt hiszem nem járok messze az igazságtól ennek a látszólagos elfogadottságnak  a magyarázatával, amit alátámaszt ez a gebines szemléletről árulkodó legújabb felmérés is.

Szvsz egyszerűbb és olcsóbb lenne a lélegeztetőgépet kikapcsolni, mint ezeket az amatőr hidegsebészeket tobzódni hagyni és inkább azt szorgalmazni, hogy valami új, más alapokról szerves fejlődés révén jöjjön létre az európai nemzetek egy másmilyen, elvekhez/értékekhez ragaszkodó uniója.
No de erre kevés a remény, mert ezek elmennek a falig, holott a hajadon tényleg agonizál, csak még az érintettek nem veszik tudomásul.  Annyira nem, hogy a V4-ek az általam csak halotti tornak tartott pozsonyi összejövetelen készülnek ünnepelni magukat az egyeztetett követeléseik Hogyan teremtsünk egy zombit az erős európai nemzetek "à la carte" uniójával? ismertetésével.  Ugyan én nem nagyon értem ezt az "erős nemzetek" kitételt, azt meg pláne nem, hogy miért állítják szembe az unióval, hogy az erős nemzetek megléte miért zárná ki a fokozott integrációt?  Miniszterelnök úr biztos érti, még akkor is, ha éppen igazat mond -gondolom én.

Talán emlékeznek még rá,  mikor az EU belépés előtt a V4-ek egy találkozón akarták kialakítani közös álláspontjukat a régi tagállamoknak kedvező  mezőgazdasági támogatás ellen. A találkozó előtt Miniszterelnök úr Brüsszelben járt és egy tárgyaláson megkérdezték tőle oda nem illő módon, hogy mégis mi a véleménye a Beneš-dekrétumokról. Miniszterelnök úr nagy levegőt vett és az osztrák, vagy a német álláspontra való hivatkozás helyett szabadságharcosi hevülettel elmondta. Summa summarum,  csehek, szlovákok felhúzták a nózijukat, a V4-ek találkozója nem jött létre és maradt a régi tagállamoknak kedvező támogatás, no meg durrogtak a pezsgőspalackok a régi tagállamok mezőgazdasági kamaráiban. Na ennyit az erős nemzetekről dióhéjban.

Azért reménykedem, hogy mikor Miniszterelnök úr felajzva a vér és puskaporszagtól ráront Brüsszelre a V4-ek követeléseivel, akkor lesz ott valaki a toron és halkan megkérdezi majd -már csak a jövő miatt is-, hogy
- Mégis Viktor, neked mi a véleményed a Beneš-dekrétumokról?
 
*   Kösz öreg, én is szeretlek Téged! -- pikirtkedőknek. 
*A kingly feast, from the Bayeux Tapestry.


chimhumhumhu 2016.07.14. 23:46

Elegancia

grof.jpg
Nehéz tudomásul vennem, hogy oly sok még megírandó műve ellenére Esterházy Péter előresietett, meghalt és ezáltal szegényebb lett a Világ körülöttem.  Nem csak a könyveknek van meg a maguk sorsa, az íróiknak is.
Szellemi arisztokratának nem születik az ember, hanem azzá válik és így értékrendem megtagadása nélkül nyugodtan gróf urazhatom Esterházy Pétert, az írót, ha emlegetem, nem bántja plebejusi önérzetemet hogy egy született arisztokratának gazsulálok látszólag a hebehurgyák szemében. Nem kérem, gazsulálás helyett inkább elismerést/tiszteletet mondanék és főhajtásnak venném  a szellem arisztokratája előtt.  

Eddigi életemben a Harmonia cælestis volt az utolsó olyan könyv, amiből naponta szándékosan csak nagyon kis részleteket olvastam, hogy mennél tovább tartson és  minden egyes alkalommal  -ne kérdezzék, hogy miért-  lámpalázasan vettem kézbe. Ha nem értenék félre, azt mondanám, hogy nekem a világirodalom legjobban megírt "egotripje", annak ellenére, hogy szvsz mindenki megtalálhatja a könyvben Esterházy felmenői között a saját Édesapját, ahogy én is ráleltem az enyémre. Kérem, annyira megkapott ez a könyv, hogy mikor Gróf úr erre fele tartott egy író-olvasó találkozót, minden idők és világok legjobb Feleségével elmentem életem első ilyen rendezvényére azzal a hátsó szándékkal, hogy ha lehet, akkor dedikáltatom.

Egy kis kitérő, hogy érthető legyen a találkozás. Feleségem egy időben a legtisztább világjobbító szándékkal elment nevelőintézetbe dolgozni, mert az ember míg fiatal, azt hiszi, hogy meg tudja váltani a világot.  Egyszer levitte csoportját a közeli, majki tóra korcsolyázni. Hideg volt és így történt, hogy Gróf úrnak  az egyik közeli cselédházban lakó, kitelepített nagymamája  behívta az intézeti gyerekeket teázni. Nem semmi látvány lehetett Nejem elbeszélése szerint, amint a legutolsó bécsi divat szerint öltözött arisztokrata hölgy teát főz a Kádár-korszak páriáinak. Tessenek elolvasni, hogy hogyan és mit ír a Gróf úr erről a nagymamáról  a  Harmonia cælestis-ben és akkor talán egy kicsit megfoghatóvá válik a "noblesse oblige" üzenete.

Ja, Gróf úr élőben is szellemes volt, mint az írásaiban. Egy rövid részletet "Cобирать урожай" -mikor kuponokkal felszerelkezve elindul a család a Kárpátiába megebédelni- felolvasott a könyvből. Ezek után mi sem tehettünk mást, mint hogy beálltunk a dedikálásra várók sorába. Mikor sorra kerültünk, Nejem elmesélte találkozását a nagymamával, Gróf úr egy pillanatra kinézett a szemüvege fölött:
- Majk?
- Majk - válaszolta feleségem
Gróf úr ezek után lendületes írással a következő dedikálást írta a könyvünkbe:

dedi3.jpg

                                     K....... K.....-nak és Kertész Istvánnak
                                                                                 Esterházy Móricné unokája
Bécs, 2011.6.23

Van, amikor szavak nélkül is megértik egymást az emberek.  Remélem átmegy, mert ennek az aláírásnak az eleganciáját nehezen lehetne "elragozni".
Bon voyage Gróf úr és nagyon köszönök mindent, sokat méltoztatott adni.
Még egyszer, köszönöm szépen.