drd4 2016.09.11. 23:21

Két szavazás Kakaniában

Nem kérem, ne gondoljanak se Katánghy Menyhértre, se valami óvodás idétlenkedésre a címet olvasván. Gondoljanak inkább Joyce Ulysses-ével rendszerint együtt emlegetett* Robert von Musil**  A tulajdonságok nélküli ember háromkötetes művére, amiben egy egész fejezetet szentel Kakanien címmel a KK vagy másképpen K und K idillikus, nosztalgiázó leírására és így akkor az a Kakania is érthető ott a címben.

De hol van már kérem az a kaiserliche "K" és hol az a másik, a königliche "K", hol van már Kakania,   jaj  "ím az aranjuezi szép napoknak - végük szakadt már", de ha igyekeznek, még nosztalgiázhatnak egy jót Önök is november végéig, ha megnézik ezt a Ferenc Jóska emlékkiállítás sorozatot:
franz.jpg
Nem lehetett azonban nem gondolni K und K-ra és vele együtt Musil említett könyvére, mikor meghallotta az ember, hogy az egykori Kakania 2 utódállamában egy napon, október másodikán megkérdezik az egykori alattvalók leszármazottait, mert mind a kaiserliche választás, mind a königliche népszavazás annyira abszurd, amennyire csak az egykori alattvalóktól öröklött, a demokráciákban élő utódoknak átadott változatlan mentalitás tud lenni:

Mert nemcsak a honfitárssal szembeni idegenkedés fokozódott itt közérzületté, de az egyénnek saját személye és e személy sorsa iránti bizalmatlansága is mélységes magabiztosság formáját öltötte. Ebben az országban -méghozzá a legszenvedélyesebben, s ennek minden következményeivel együtt - mindig mást csináltak, mint amit gondoltak, vagy másként gondolkoztak, mint ahogy cselekedtek.
Musil A tulajdonságok nélküli ember  (8. fejezet)

Látják, ennél pontosabban ezt a változatlan mentalitást ma sem tudná senki jobban leírni és ha elméláznak rajta, akkor be kell látniuk, hogy csak egy ilyen mentalitás által válik lehetővé a demokratikus jogok burleszkbe illő gyakorlása.

Kaiserliche oldalon a "másként gondolkoztak, mint ahogy cselekedtek" megállapítást igen nehéz lenne az osztrákoktól elvitatni. Időnként valóban sumákolnak egy sort, ködösítenek annyira, hogy morálisan elítélhetők, de az esetek nagy részében -mint most is-  a tetteik és gondolataik közötti diszkrepanciát nem valami morális eltévelyedések sorozata idézi elő, hanem az a kedélyes slamposság, ami a németeket teljesen kikészíti és mennél jobban kikészülnek a pifkék*** tőle, annál jobban élvezi az osztrák néplélek a saját "gyarlóságát", amit valahol titkon az egyik legszebb virágként tisztel a saját erényei koszorújában. 

Ausztria az idén államelnököt választott és mivel egyetlen jelölt sem kapta meg az abszolút többséget, második fordulóra került sor, amit az utálatosék elvesztettek 30.863 szavazattal úgy, hogy a levélszavazatok összeszámlálása előtt még ők vezettek. Mivel a levélszavazatok megszámlálásához egy elég macerás procedúra van előírva, a választókörzetek egy részében ezen  kényelemből, megszokásból, lustaságból túltették magukat, de a jegyzőkönyveket a körzetekben azért minden párt képviselője, köztük az utálatosoké is aláírta, hogy minden a legszabályosabb módon történt. A választókörzetekben történt anomáliákra hivatkozva azonban utálatosék megfellebbezték a második forduló eredményét és az osztrák AB ítéletében megsemmisítette azt, kihangsúlyozva, hogy a szabályok megsértése ellenére egyetlen körzetben sem történt szavazatokkal való visszaélés. Ez jó, ennél osztrákabb dolgot már nem is nagyon lehetne kitalálni.

Természetesen utálatosék választási biztosainak most komoly problémákkal kellene szembe nézniük, mert egyfelől aláírták, hogy minden a legnagyobb rendben volt, másfelől pártvezetőségük a tőlük kapott tájékoztatás alapján torpedózta meg a második forduló eredményét. Álmoskönyvem szerint azonban ez a kis malheur  "es passiert" (=megesik) kategóriába fog esni, hiszen ismerik: "leben und leben lassen" és ezáltal az egész jegyzőkönyvhamisítás habkönnyűvé válik, nyomtalanul eloszlik majd az osztrák bürokrácia egén.

Persze, nincs az az abszurd, amit azért ne lehetne még fokozni:
boritek.jpg"Ez egy  technikailag nagyon komplex  boríték" az osztrák belügyminiszter
kezében a levélszavazatok borítékával, mikor bejelenti a választás elhalasztását

Legnagyobb sajnálatomra éppen most adták közre, hogy a k.u.k mégsem járul együtt az urnák elé, mivel elhalasztják az osztrák pótválasztást, de mindenért kárpótol az indoklás, ahogy az osztrák alkancellár mondta a mai videóüzenetében: "ragasztó a hibás". (A levélszavazatok borítékjainál használt ragasztó egy idő után elenged)   Ha esetleg azt gondolják, hogy  a "ragasztó a hibás"   abszurditásánál nincs tovább, borítékolom -igaz ragasztó nélkül-, hogy utálatosék még ezt is túldobják majd.

Persze, ragasztó ide, vagy ragasztó oda, akárhogy is igyekeznek a labancok, az abszurditásnak arra a csúcsára soha nem fognak felérni, ahová most lazán eljutott a königliche oldal a 2-án megtartandó népszavazás kérdésével:

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

Vegyék kérem észre, hogy az osztrákok komolyan veszik az ő kis elnökválasztásukat, mindent elkövetnek, hogy lehetőleg a demokratikusabban, legszabályosabban bonyolítsák le, de hát istenem, így sikeredik -"másként gondolkoztak, mint ahogy cselekedtek", addig a közvetlen demokrácia legerősebb eszközével, a lehető legdemokratikusabb módon, népszavazással sikerül majd egy olyan eredményt elérni a másik "K"-nak, ami senkit és semmit nem kötelez semmire. Következményeit tekintve, mintha nem is történt volna népszavazás - "mindig mást csináltak, mint amit gondoltak", még azért  tessenek csak a megszokott königliche pávatáncra -hamarosan a királyi Vár erkélyén-  gondolni.

Szóval, Brüsszelt de jure nagyon nem fogja érdekelni a népszavazás eredménye,  az Országgyűlés de facto meg vagy hoz, vagy nem hoz a jövőben  olyan határozatot, aminek semmilyen jogi következménye nincs. Igaz, ezt az Országgyűlés népszavazás nélkül is megtehette volna idáig, de nem kell nekem mindent értenem. (Nyugi, érvényes lesz a népszavazás, és az eredménye sem lesz kétséges, de ezt csak zárójelben). Az adódó kérdésre, hogy akkor mégis mi szükség van erre a bohóckodásra, maga a miniszterelnök úr adja meg a választ:

Orbán ezután megindokolja, miért fontos a népszavazás. Szerinte fontos, hogy a nemzetben „egyetértési pontokat” hozzunk létre, a rendszerváltáskor vagy a 2008-as tandíjas, vizitdíjas népszavazáskor is szükség volt arra, hogy az embereket megkérdezzék.
Erre ráállva tudjuk vállalni a konfliktusokat Brüsszellel.

Nekem ez a nemzet egyetértési pontjaira való ráállás már-már a transzcendens patafizika tartományába esik, de ki tudom találni, hogy mit akar ezzel mondani, elvégre ahogy a miniszterelnök úr, úgy én is Bruttyó elvtárs & Co "imprilista" fejtegetésein szocializálódtam. Amúgy meg nem muszáj az EU-nak tagja lenni, lásd a  Brexit-et, Magyarország előtt is ott a lehetőség. Ja, hogy a zsozsó, értem kérem, de a nagy konfliktus keresésben észre kellene venni, hogy  menekülteket befogadó országok és ezek többnyire nettó befizető országok, adófizetői nem hülyék, nem fognak V4-ek helyett, plusz a Brexit miatt extra terheket felvállalni.
Igen kérem, a virtus, az virtus, aminek az árát  megfizetik Önök, ahogy fizetni fogják ennek az abszurd népszavazásnak költségeit, plakátjait és annak a hihetetlen morális züllésnek az árát, ami ezzel a kampánnyal jár, hogy egy egész nemzet együtt dagonyázik majd a miniszterelnökével ott lenn a sárban.

De legabszurdabb számomra az egészben, mikor két ellenzéki politikai alakulat szövetkezik, hogy együtt maradnak otthon a szavazás napján. Árulkodó, hogy miniszterelnök úr udvari ellenzéke nem meri magát megmérettetni ezen a népszavazáson azáltal, hogy érvénytelen szavazásra buzdítja híveit. 1-2 millió érvénytelen szavazatnak nagyobb súlya van szvsz, mint 3 millió nem szavazónak. 
És ami az osztrákoknál a ragasztó, az magyar földön az aláírásgyűjtés, hogy érvénytelen népszavazás esetén, Orbán mondjon le. Kérem, ha viaszból megcsinálnák a miniszterelnök úr voodoo-figuráját és ezt a nap 24 órájában egy-egy DK-s szurkálná gombostűvel, nagyobb sikerre vezetne. 

Na, miután ezt ilyen szépen összehoztam, szinte sajnálom, hogy nincs többé az a k und k. Ennél jobban már csak azt fogom sajnálni, ha miniszterelnök úrnak sikerül majd szétszednie az EU-t, de még az is jobb lesz nekem, mintha minden változatlan maradna és az életemre még ha nagyon csekély mértékben is, de továbbra is  hatással lenne Magyarország miniszterelnöke, mert az itteni kedvenc szerzőm egykori megállapítása:

                              Kákániában mindig legfeljebb a zseniket hitték ripőknek,
                                         de soha, mint másutt, ripőköket zseninek"

már idejét múlta.  Kákániában lehet hogy egyetlen ripőkből sem lett zseni, de a königliche utódállamban csak a ripőkökből lehetnek államosított zsenik - legalábbis kívülről nézve. 
                                                                      
 
  * Igen, együtt szoktak emlegetni őket, mert ugyanaz a kategória, mindenki beszél
    róluk, de senki nem olvasta őket
 ** Musil atyja nemességet kapott 1917-ben és azóta a fia is előszeretettel használta a
    nemesi előnevet, hiszen Kakania szülötte volt ő is 
*** németek gúnyneve Ausztriában


chimhumhumhu 2016.08.29. 19:31

Migráncs

Majdnem mindegyik szeptember hónapnak van néhány olyan napja, mikor az ember fizikailag érzi, hogy most búcsúzik a nyár, még ugyan meleg van, a gyerekzsivajból kihallatszanak az elmúlt szünidő élményei, de naplemente után már a hirtelen beköszönő szürkületet megelőzi rövid időre egy olyan kékes derengés, ami télen naplemente után szinte mindennapos.
Lassan 27 éve lesz, hogy egy ilyen kékes derengésben Chimhumhumhu úr  és Chimhumhumhu* asszony -továbbiakban a kimondhatóság miatt leegyszerűsítjük egzotikus nevüket Chim-re- megálltak  a gyerekzsivajtól hangos hatalmas park sarkánál, a három kiskorú Chim valahol a park mélyén vívta  a nővérekre oly jellemző örök "vendettát". Chim úr megérezte a környezet által sugárzott gondtalanságot és olyan békét érzett maga körül, hogy szeretett volna belé harapni, de tartva nejétől:
- Most mit tátogsz? - nem merte nagyra nyitni a száját ahhoz, hogy harapni tudjon egy jó adagnyi békét magának. 
Egyre gondolhattak, mert mindketten önkéntelenül elnéztek Kelet felé, Magyarország irányába és ahogy ez lenni szokott minden olyan házasságban, amiben a külvilág által nem látható módon a szebbik nem képviselője vezényli a parádét, Chimné asszony fogalmazta meg hangosan a közös gondolatukat:
- Na, nem! Minket aztán nem raknak ki innen, nem megyünk!
Chim úr ezt hallva nagy szemeket meresztett, mert oldalbordájának ezt a martialis matriarcha oldalát még nem ismerte és egy kicsit az osztrák hatóságoknak küldött demars erőteljességén is meglepődött.
- Jaj nekik! -- gondolta, de ezt azért mégis inkább magában tartotta, hiszen béke volt.

Alig pár napja volt csak, hogy megérkeztek ide a sokoldalú, ricsajos, ellenzéki  kerekasztalok földjéről. Nem  menekültek, mert nem volt rá sem politikai, sem gazdasági okuk, de Chimné asszony nyugis gyerekkort akart biztosítani  a kis Chimeknek, meg félt, hogy özvegyen marad, ha a hétvégi apuka Chim úr befejezi a 11 éve tartó ingázását Budapest-Bécs/München között:
- Ha végleg hazajössz, téged itt 2 héten belül agyoncsapnak, nem tudod, hogy milyen világ lett itt -- fitogtatta meg Chim úrnak időnként a jólértesültségét. Chim úr azért ezt a személye iránti hitvesi aggódást nem vette komolyan és csak kinn döbbent rá, hogy mennyire nem volt tisztában az otthoni viszonyokkal, mikor Vera Ráhel nevű lányának egy, továbbtanulási gondokkal küzdő, volt osztálytársa azt írta, hogy "itt úgyis csak a zsidókat veszik fel mindenhová". Ettől paff lett Chim úr, egy darabig kábán nézett maga elé, majd elismerően azt motyogta az orra alatt, hogy :
- Asszony, nem csak akkor voltál előrelátó, mikor Nagyunknak a Ráhel nevet adattad velem azzal, hogy kezembe nyomtad a József és testvéreit, hanem most ezzel az áttelepüléssel is.
Azért Chim úr ganajos lábú ősei öröksége révén a zsigereiben érezte, hogy most egy olyan világ készülődik megszületni Magyarországon, amiben kapcsolati tőke híján és a szocializációja miatt nem sok keresnivalója lesz, de nem csak neki, hanem a gyerekeinek sem. ( És lőn, ez egészen friss.)
Így érkeztek meg Chimék az ígéret földjére, hogy érkezésük másnapján kapjanak rögtön egy hatalmas tockost, mikor puccba vágva magukat, elindultak Nagyukat beíratni a közeli gimnáziumba. Az igazgató nem volt kíváncsi a puccra, mert csak kiüzent a titkárnőjével, hogy nem akar több külföldit látni. Az különösen nagyon fájt Chimnek úrnak, hogy hiába kötött Bourbon-liliom mintás selyemnyakkendőt, a gaz jakobinus rá sem nézett és ez mintegy előrevetítette, hogy Chimék beilleszkedése nem lesz zökkenőmentes, de mindezek ellenére ebben a kezdeti, képlékeny állapotban mondta egyszer nejének Chim úr:
- Tudod, ha egyszer mégis el kell innen mennünk, akkor csak annak a segítőkész nőnek a meleg  mosolyát szeretném elvinni magammal, kitől ma a Kardinal Nagl-platz-on megkérdeztem, hogy hogy jutok el a Kardinal Nagl-platz-ra.

Nos, Chim úrnak nem kellett elvinni magával azt a mosolyt, ott őrizgeti most is az ígéret földjén és időnként, mikor szűkségét érzi, elő-előveszi. Még talán annyit,  hogy Chim úr és Chimné asszony végtelenül hálásak ennek az országnak, hogy lehetővé tette 3 gyerekük békében való felnevelését, taníttatását.
Chimék már nem mennek vissza Magyarországra, elengedték Magyarországot és annak meg ne is gondoljanak utána, hogy mit jelent, ha Chim úrnak még meghalni sincs kedve hazamenni, pedig akkora magor, mint ide Lacháza és ha csak egy  "A"-hangot ejt ki, rögtön tudják, hogy hol ringatták a bölcsőjét.

Időnként, ha azt álmodja Chim úr mostanában, hogy 3 gyerekkel felpakolva Magyarországra menekül, kiveri a hideg veríték, de kárpótolja az a visszaadhatatlan megnyugvás, mikor rájön, hogy csak álmodta az egészet.



* Természetesen Chimhumhumhuné asszonyt nem Chimhumhumhuné asszonynak hívják, mert megtartotta leánykori nevét,de azt most nem áruljuk ám el. Annyira megtartotta, hogy mikor Chimhumhumhu úr Atjya szemrehányást tett neki, hogy miért nem vette fel a Chimhumhumhu nevet, lazán odamondta:
- Minek, van a telefonkönyvben elég Chimhumhumhuné. 
Azért ehhez nem árt tudniuk, hogy Chimhumhumhu úr Atyja 4szer nősült és akkor így ennek a folytatását is el tudják most  már képzelni.


drd4 2016.08.17. 12:29

Egy halotti tor elé

                                                                            Ezért a bejegyzésért az MTVA sajnos,
                                                                                            nem fizet egy fillért sem.*

tor.jpg
Nehéz lesz nem gondolnom majd erre a középkori falikárpiton** ábrázolt királyi lakomára, ha az Európai Tanács önnön fontosságuktól eltelt népboldogítói Pozsonyban szeptember 15-ére tervezett, az ilyenkor szokásos vacsorájukkal egybekötött informális ülésükön diszkrét evőeszköz zörgés közepette tanácskozzák meg  a "nagyherceg" és a "diktátor" kényszeredettre sikerült jópofiskodása után, hogy ennek a hajdani szépreményű Európa nevű hajadonnak a BREXIT miatt vajon a jobb vagy a bal lábát kell majd amputálni, ha a puddingfejű Wilsonék végre kegyeskednek hivatalosan bejelenteni:
- Akkor  mi most kilépnénk,  természetesen minden marad a régiben, csak húzzatok el Britanniából. No meg  Őfelsége alattvalói többé egy buznyákot sem adnak Brüsszelnek.
Ez a brit fellépés ugyan egy kissé meg fogja lepni Brüsszelt, de Önöket nem, mert Brüsszellel szemben Önök tudják Lord Palmerston óta, hogy Angliát mi vezérli:

"......as the eternal ally or the perpetual enemy of England. We have no eternal allies, and we have no perpetual enemies. Our interests are eternal and perpetual, and those interests it is our duty to follow..."


Én ugyan nem hiszem, hogy a tervezett amputálás sokat segítene az intenzív ágyon kómában fekvő, már csak a brüsszeli adminisztráció pofátlan pénzéhsége által üzemeltetett lélegeztetőgépre kapcsolt hajadon állapotán. Arról meg nem is beszélve, hogy pont azok a sírásók akarják majd a műtétet elvégezni, akik idejuttatták ezt a szegény leányt konszenzusként eladott elvtelen kompromisszumaikkal, alku tárgyává tett elvekkel/értékekkel, amikről eleve nem volna szabad alkudni, hanem csak dönteni és lehetne sorolni napestig... Persze, ha úgy vélik, hogy túlzok, akkor annak tessenek utána gondolni, hogy az Európai Bizottság megindította szerdán Lengyelországgal szemben az úgynevezett jogállamisági mechanizmus második szakaszát és hogy ennek a játszmának milyen kimenetelei lehetnek, ha a Lisszaboni Szerződés 7. cikkelye szerint egy tagállam szavazati jogának felfüggesztése csak a többi tagállam egyhangú döntése alapján lehetséges.  Miniszterelnök úr sietett is biztosítani Varsót, hogy Magyarország nem fog támogatni semmilyen lengyelek elleni szankciót.  Higgyék el, ez a két troll egyedül is képes az EU-t sírba tenni, nem kell nekik ehhez a többi sírásó segítsége:

siraso.jpg

Egy egész nemzet sóhajtott fel a pozsonyi konzíliumon képviselendő közös fellépést előkészítendő kétoldalú  tárgyalások során készült kép láttán:
- Ah, egy dandy, óh egy echte arbiter elegantiarum, de a miénk! -  így a hívők. 
- Pfúj, egy divatdiktátor - így az udvari ellenzék.

Groteszk az egészben, hogy egy felmérés szerint a trollok országaiban a legnagyobb az EU elfogadottsága:

blog2.jpgHiába no, lengyel-magyar két jó barát, együtt tartja a markát és azt hiszem nem járok messze az igazságtól ennek a látszólagos elfogadottságnak  a magyarázatával, amit alátámaszt ez a gebines szemléletről árulkodó legújabb felmérés is.

Szvsz egyszerűbb és olcsóbb lenne a lélegeztetőgépet kikapcsolni, mint ezeket az amatőr hidegsebészeket tobzódni hagyni és inkább azt szorgalmazni, hogy valami új, más alapokról szerves fejlődés révén jöjjön létre az európai nemzetek egy másmilyen, elvekhez/értékekhez ragaszkodó uniója.
No de erre kevés a remény, mert ezek elmennek a falig, holott a hajadon tényleg agonizál, csak még az érintettek nem veszik tudomásul.  Annyira nem, hogy a V4-ek az általam csak halotti tornak tartott pozsonyi összejövetelen készülnek ünnepelni magukat az egyeztetett követeléseik Hogyan teremtsünk egy zombit az erős európai nemzetek "à la carte" uniójával? ismertetésével.  Ugyan én nem nagyon értem ezt az "erős nemzetek" kitételt, azt meg pláne nem, hogy miért állítják szembe az unióval, hogy az erős nemzetek megléte miért zárná ki a fokozott integrációt?  Miniszterelnök úr biztos érti, még akkor is, ha éppen igazat mond -gondolom én.

Talán emlékeznek még rá,  mikor az EU belépés előtt a V4-ek egy találkozón akarták kialakítani közös álláspontjukat a régi tagállamoknak kedvező  mezőgazdasági támogatás ellen. A találkozó előtt Miniszterelnök úr Brüsszelben járt és egy tárgyaláson megkérdezték tőle oda nem illő módon, hogy mégis mi a véleménye a Beneš-dekrétumokról. Miniszterelnök úr nagy levegőt vett és az osztrák, vagy a német álláspontra való hivatkozás helyett szabadságharcosi hevülettel elmondta. Summa summarum,  csehek, szlovákok felhúzták a nózijukat, a V4-ek találkozója nem jött létre és maradt a régi tagállamoknak kedvező támogatás, no meg durrogtak a pezsgőspalackok a régi tagállamok mezőgazdasági kamaráiban. Na ennyit az erős nemzetekről dióhéjban.

Azért reménykedem, hogy mikor Miniszterelnök úr felajzva a vér és puskaporszagtól ráront Brüsszelre a V4-ek követeléseivel, akkor lesz ott valaki a toron és halkan megkérdezi majd -már csak a jövő miatt is-, hogy
- Mégis Viktor, neked mi a véleményed a Beneš-dekrétumokról?
 
*   Kösz öreg, én is szeretlek Téged! -- pikirtkedőknek. 
*A kingly feast, from the Bayeux Tapestry.


chimhumhumhu 2016.07.14. 23:46

Elegancia

grof.jpg
Nehéz tudomásul vennem, hogy oly sok még megírandó műve ellenére Esterházy Péter előresietett, meghalt és ezáltal szegényebb lett a Világ körülöttem.  Nem csak a könyveknek van meg a maguk sorsa, az íróiknak is.
Szellemi arisztokratának nem születik az ember, hanem azzá válik és így értékrendem megtagadása nélkül nyugodtan gróf urazhatom Esterházy Pétert, az írót, ha emlegetem, nem bántja plebejusi önérzetemet hogy egy született arisztokratának gazsulálok látszólag a hebehurgyák szemében. Nem kérem, gazsulálás helyett inkább elismerést/tiszteletet mondanék és főhajtásnak venném  a szellem arisztokratája előtt.  

Eddigi életemben a Harmonia cælestis volt az utolsó olyan könyv, amiből naponta szándékosan csak nagyon kis részleteket olvastam, hogy mennél tovább tartson és  minden egyes alkalommal  -ne kérdezzék, hogy miért-  lámpalázasan vettem kézbe. Ha nem értenék félre, azt mondanám, hogy nekem a világirodalom legjobban megírt "egotripje", annak ellenére, hogy szvsz mindenki megtalálhatja a könyvben Esterházy felmenői között a saját Édesapját, ahogy én is ráleltem az enyémre. Kérem, annyira megkapott ez a könyv, hogy mikor Gróf úr erre fele tartott egy író-olvasó találkozót, minden idők és világok legjobb Feleségével elmentem életem első ilyen rendezvényére azzal a hátsó szándékkal, hogy ha lehet, akkor dedikáltatom.

Egy kis kitérő, hogy érthető legyen a találkozás. Feleségem egy időben a legtisztább világjobbító szándékkal elment nevelőintézetbe dolgozni, mert az ember míg fiatal, azt hiszi, hogy meg tudja váltani a világot.  Egyszer levitte csoportját a közeli, majki tóra korcsolyázni. Hideg volt és így történt, hogy Gróf úrnak  az egyik közeli cselédházban lakó, kitelepített nagymamája  behívta az intézeti gyerekeket teázni. Nem semmi látvány lehetett Nejem elbeszélése szerint, amint a legutolsó bécsi divat szerint öltözött arisztokrata hölgy teát főz a Kádár-korszak páriáinak. Tessenek elolvasni, hogy hogyan és mit ír a Gróf úr erről a nagymamáról  a  Harmonia cælestis-ben és akkor talán egy kicsit megfoghatóvá válik a "noblesse oblige" üzenete.

Ja, Gróf úr élőben is szellemes volt, mint az írásaiban. Egy rövid részletet "Cобирать урожай" -mikor kuponokkal felszerelkezve elindul a család a Kárpátiába megebédelni- felolvasott a könyvből. Ezek után mi sem tehettünk mást, mint hogy beálltunk a dedikálásra várók sorába. Mikor sorra kerültünk, Nejem elmesélte találkozását a nagymamával, Gróf úr egy pillanatra kinézett a szemüvege fölött:
- Majk?
- Majk - válaszolta feleségem
Gróf úr ezek után lendületes írással a következő dedikálást írta a könyvünkbe:

dedi3.jpg

                                     K....... K.....-nak és Kertész Istvánnak
                                                                                 Esterházy Móricné unokája
Bécs, 2011.6.23

Van, amikor szavak nélkül is megértik egymást az emberek.  Remélem átmegy, mert ennek az aláírásnak az eleganciáját nehezen lehetne "elragozni".
Bon voyage Gróf úr és nagyon köszönök mindent, sokat méltoztatott adni.
Még egyszer, köszönöm szépen.


 

 


higgs_borzas 2016.06.24. 17:15

Brrrrrrrrrrexit

                                                                                     Ezért a bejegyzésért az MTVA sajnos,
                                                                                            nem fizet egy fillért sem.*

cameron.jpg
Ez nem jött be, honfitársainak többsége másként látja.  Előbb-utóbb minden méretes pofátlanság elnyeri méltó jutalmát, mint most is. Csak emlékeztetésül, Cameron 2013-ban megígérte, ha a 2015-ös angliai választásokon a konzervatívok győznek, akkor a 2017. december 31-ig megtartandó EU-Referendum -maradjanak, vagy kilépjenek-  előtt megpróbál Nagy-Britannia számára kedvezőbb szabályozást elérni és lőn. Cameron megzsarolta az EU-t, az EU meg hagyta magát, hogy most megkapja ezért a maga fenékbe rúgását, ami általában az elvtelen kompromisszumokért kijár. Nehéz megállnom, hogy ne vonjak párhuzamot a referendum és aközött, mikor valakinek a küszöbére végzik a nagydolgukat és becsöngetnek a lakókhoz WC-papírért és elmenőben azért még kifejezik nem tetszésüket a kapott papír minősége miatt.  Most hallom, hogy Cameron legkésőbb október végéig lemond. Móriczka.  Helyes. 
Rögös volt az angolok útja az EU-ba, csak a harmadik belépési kérelmüket fogadták el 1969-ben, hogy 1973-ban Anglia teljes jogú tagja legyen az EU-nak. Ezt az elmúlt 40 évüket dobják most ki az angolok. Mondhatnám, hogy  mennél érettebb a bosszú, annál édesebb, de ahogy a belépésük nem volt sima, a kilépésük sem lesz az. Sokba fog kerülni másoknak, az angoloknak is, csak másként.  De Gaulle 1967-ben tudott valamit, mikor másodszor vétózta meg  belépésüket. 

brit.jpg A kialakult helyzet mondatja velem, hogy talán sok mindent másként kellett volna csinálni, úgy Angliának, mint az EU-nak, de szvsz az egyik leghülyébb dolog, ha az ember a történelmet a "mi lett volna ha" szemüvegén szemléli, úgyhogy ezt inkább meghagyom az arra hivatottaknak, de abban biztos vagyok, hogy a maradás mellett a legszórakoztatóbb, szándékát tekintve az ellenkező hatást kiváltó érvelés a Miniszterelnök úr ellejtett pávatáncában ez a mellékelt képen látható  grand cabriole ugrás volt.  Persze, találóbb lenne, ha erre az önfényezésre a "valóságtól elrugaszkodott" jelzőt alkalmaznám, mert Miniszterelnök úr  Piszkos Fredre emlékeztető szeretetéről Mubaraktól Janukovicsig sokan tudnának mesélni. Másrészt, én nem döbbentettem volna rá Albion lakóit ilyen brutálisan arra a szomorú tényre, hogy  egy olyan klubnak a tagjai, amiben a klottgatyás Miniszterelnök úr vezette ország is klubtag lehet. Ha azt hiszik, hogy most ezzel az utóbbival hülyéskedem, akkor tévedni méltóztatnak. 

Olyan volt ez a referendum  számomra, mikor az EU-s bürger választhat a pestis és a kolera között, hogy mit óhajt, az angolok maradását vagy távozását. Különbség a kettő között, hogy talán a kolerát túl lehet élni, de a pestisbe biztos belepusztul az ember. Analóg módon az angolok kilépését talán átvészeli az EU, de ha a maradás mellett döntöttek volna, akkor szvsz csak idő kérdése lett volna, hogy mikor bomlik fel végleg az EU az angoloknak kiállított bianco csekk miatt az újrakezdés leghalványabb lehetősége nélkül. Teljesség igénye nélkül:

  • EU polgárok a fogadó országban csak 4 év után vehetik igénybe teljes mértékben a szociális juttatásokat
  • EU bevándorlók a családi pótlékot a gyerekek tartózkodási helye szerint kapják a jövőben.
  • Brit bankok felett továbbra is a britek gyakorolják a felügyeletet, ez tetszene a "Rókalelkű Györgynek"
  • A jövőben semmiféle olyan döntés nem születhet, ami a szorosabb politikai együttműködésre irányul a nemzeti parlamentek rovására

Megérezték a tagállamok a vérszagot- Miniszterelnök úr meg pláne, jól jön az a puskaporszag mellé-  és azt se mondom, hogy a többi tagállam nem követelheti magának teljes joggal a briteknek nyújtott kedvezményeket. Ezek után nincs rajta csodálkozni való, hogy militáns EU-hívő létemre a BREXIT hírére Beke Katát idézem:  Jézusmária, győztünk! annak ellenére, hogy számomra is "brrrrrrrrrr" a referendum eredménye. Vagy Önök esetleg úgy gondolják, hogy újrakezdés nélkül, Angliával bármiféle kötelező, szorosabb együttműködésre a jelenlegi felállás mellett  esély lenne az EU tagállamok között? (Lásd: pl. menekültválság)  Akkor, mikor szvsz az EU-t összetartó legnagyobb erő a brüsszeli adminisztráció pénzéhsége mellett az EU által nyújtott támogatások? 
Nagyon nem szeretem ezt a BREXIT-et, de higgyék el, ez Európa jövője szempontjából még mindig a kisebbik rossz,  Sajnálni sajnálhatják, ahogy sajnálom én is, hogy idejutottak a dolgok, de a nagy sajnálat közben azért eszembe jut Varró Dani:

                                          Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
                                           fenéken harapták a zombik.
                                           Faggatták: „Nagyon fáj?”
                                           Azt mondta: „Ugyanmár.
                                           Eleve is volt már azon lik.

és vele együtt az EU-nak egy tucatnyi pragmatikusnak mondott görény megalkuvása.

Nincs mese, újra kell gombolni a mellényt, vissza a Római Szerződések szelleméhez, nem csak nyilatkozgatni róla, hanem egy jottányit sem engedni belőle, mert alternatívája az Orbán, Le Pen, Strache etc... által emlegetett Nemzetek Európája, aminek a végkifejlete  Tökös -itt a jelző nem a merészségre utal- Cassandra orákulumában megtalálható

* Kösz öreg, én is szeretlek Téged! -- pikirtkedőknek. 


Introibo ad altare Dei....
Jaroslav Hašek  klasszikusának  "Švejk a helyőrségi fogházban" című fejezetében felejthetetlen, ahogy a fogház kápolnájában az általa celebrált mise során a tajtrészeg Feldkurát úr visszaesőként, nagy nyilvánosság előtt többszörösen abuzálja Liturgia kisasszonyt és közvetlen a szószéke előtt felsorakoztatott, alsónadrágra vetkőztetett  egyes zárka lakóihoz intézett szívhez szóló prédikációjával kitörli az erre fogékony ínyencek tudatából  antiochiai Aranyszájú Szent János emlékét, ami nem semmi teljesítmény, mert valljuk be így egymást közt, ritka mocskos szájú volt az az Aranyszájú, írjanak itt bármit is róla. Arról meg nem is beszélve, hogy prédikációi miatt küldték száműzetésbe azt a  "jó embert", de Otto Katz Feldkurát úr prédikációi vele szemben örömet szereztek mindenkinek: 

- Ti ezt sohasem fogjátok megtanulni, lókötők - folytatta a tábori lelkész -, én amellett vagyok, hogy titeket mind agyon kell lőni; értitek, mit mondok?! Innét hirdetem ezt, istennek ebből a szent hajlékából, piszok banda, mert az isten olyan dolog, ami nem fél tőletek, és úgy megtáncoltatja az egész társaságot, hogy belekergültök, mert ti nem akartok megtérni Krisztushoz, és inkább a bűnök tövises útját járjátok.
- Helyben vagyunk, tisztára el van ázva - súgta örömmel Švejknek a szomszédja
- A bűn tövises útja, akasztófáravalók, az átkos szenvedélyekkel vívott harc útja. Tékozló fiúk vagytok ti, akik inkább az egyesben henteregtek, ahelyett, hogy megtérnétek az Atyához. Fordítsátok csak a szemeteket távolabbra és feljebbre, a magasságos mennyekbe, akkor győzedelmeskedni fogtok, és béke szállja meg a lelketeket, kapcabetyárok. Maga pedig ott hátul ne nyerítsen, ezt kikérem magamnak..........

svejk.jpg

Fotó:innen

- Még csak most jön a java - hangzott a válasz -, ma megint alaposan el van ázva, azért mindjárt dumálni kezd a bűnök tövises útjáról.

Részegek és bolondok igazat szólnak. Ilyen őszintén még soha nem beszélt pásztor a rábízott nyájhoz. Kár, hogy ez is csak "mese", mert a valóságban nem lehetne a templomokba beférni, ha az a sok-sok,  mennyország kulcsát csörgető, cingulusos, önkéntes megváltó követné Otto Katz Feldkurát úr példáját és miseborral túltöltekezve hirdetné az igét, mivel show must go on.

Azért tessenek észrevenni az arcokon azt a várakozó őszinte gyermeki derűt, amit "mi jöhet még az elhangzottak után" - az eddig kiváltott gyönyör  felülmúlásában való kételkedés ír le talán a legjobban.
Na, körülbelül ilyen várakozó derűt tükröző arccal fogadhattam a  "verbum domini" meghirdetését,

Január 4-től minden nap imádság, illetve tanítás hallható a Kossuth rádióban, a törvényesen működő 27 egyházból 4 hallathatja igéjét.

Deo gratias!
Felnyerítettem, mert eszembe jutott Wágner, az Index Fórumának megkerülhetetlen figurája és nem mellesleg, kedvenc homokozóm, a Fórum Polidilijének Heródese, soha nem bocsátom meg neki  -ezt tessenek azért értékelni, ha másért nem akkor az alliterációért: "homokozóm Heródese". Ő hajtogatta állandón józan pillanataiban. hogy
- Nem lehet akkora hülyeséget kitalálni, ami ne jönne be!

Évek óta hülyéskedek itt Aquinói Szent Tamás Pange lingua gloriosi Corporis mysterium -ával (Zengjed, nyelv, a dicsőséges Test titkát) a benne lévő "fides" miatt,
sacra.jpghogy aki nem zengi kelő Nappal a Nemzeti Elhülyülés Rendszerét dicsőítő himnuszt a Parlament Nándorfehérvár-terme felé fordulván, azt majd jól megmogyorózzák, legyen akár csak egy nyugdíj előtt álló pedellus Bivalybasznádon.
Tavaly már szorgalmazta a konkurens szekció palástos álszentje a mindennapos éneklést. Most itt a mindennapi áhítat, hát nem lenne jobb a kettőt összekapcsolni? Na ugye...
Ugyan álmoskönyvem szerint ennek a mindennapos "éteri áhítatnak" körülbelül annyi hatása lesz a Nagyérdeműre, mint Feldkurát úr prédikációjának az alsónadrágos különítményre, kivéve talán Švejket. Na, de róla viszont tudjuk, hogy gyárilag a világirodalom legbölcsebb hülyéje, ő nem számít.

Hülyéskedtem még a "Szabad Nép-félóra" mintájára bevezetendő "Új Ember-félórával", mert "ezek ugyanazok", vagy talán el se mentek?
Nincs kétségem afelől, hogy  lesznek szépreményű, sakál seggfejek, kiknek ez a napi állami áhítat nagyon kapóra jön, mert micsoda Viagra ez kérem a tanárikban kókadozó "PÖCS"-öknek, mikor becsöngetés előtt elemzik majd a rádióban elhangzottakat, köztük az alábbi két könyv valamelyikéből felolvasottakat:
akarmi.jpg és közben lázasan jegyzetel majd a mesterpedagógus címre hajtó kartárs, mert milyen jól mószerolhatja be rögzített hozzászólásaival a kollégát minősítésekor. Vagy képzeljék el a látványt maguk elé, mikor apu kirohan a fürdőszobából félig borotvahabosan felhangosítani a rádiót, mikor meghallja a "Fiamat küldtem el hozzátok" szignálját:
- Pszt, maradjatok már csöndben, ma engem is kérdezni fognak ...
Egyben biztos vagyok, hogy egyetlen Jácint testvér, vagy Margit nővér -mert ezek olyanok ám- sem fogja boncolgatni a "Ne Lopj!"  parancsolatát, vagy ha mégis, a műsorszerkesztő nagyon fogja bánni. 

No ezt még búcsúzóul, hogy demonstráljuk az ötlet kreténségét: 
retvari.jpg                                                -  Na mit üzent Özséb atya ma reggel a rádióban?
                                                -  Házasság szentségét magasztalta az atya, államtitkár úr.
                                                -  Nu, akkor ugorgyunk, ma sok a dolgunk.
(" kinek szeme vagyon, látja, kinek füle vagyon, hallja", kinek egyik sem, annak meg ott van a Mr Gug-Lee.)

Lehet persze, ezen a kreténségen szórakozni, holott nem kellene, mert az ország keresztre feszítéséről árulkodik szó szerint, csak nem méltóztatnak tudomásul venni. Higgyék el, ez messzebbről, rálátással jobban látszik, de ez talán egy másik bejegyzés témája lesz, ha lesz, de addig is várják, hátha egyszer felhangzik Feldkurát úr felszólítása borízű hangon a rádióból: Térjetek le a bűnök tövises útjáról!
Ite missa est.....


drd4 2015.07.01. 23:05

Ilonka

sir.jpg
Az öregasszony keze a merőkanállal meg-megállt a levegőben, ahogy merte szilkébe a paszulylevest. Ilyenkor mintha túllátott volna a nyári konyha falán. arcvonásai megmerevedtek és az egész olyan volt, mintha kiesett volna térből és időből.

Ilonka nevét az alig párhetes korában meghalt testvére után kapta. Akkoriban sűrűn járt a gólya, de sűrűn temettek is és így volt ez ebben a zsellércsaládban is. Mikor megszületett második Ilonka, a bába összecsapta két kezét:
- Látod Mari, adott a Jóisten helyette egy másikat. Ez egy szerelemgyerek, ilyen szép pulyát én még nem láttam..
Ő már csak tudta, hiszen elég sok babát láthatott, dehogy szerelemgyerek hatodik élő pulyának a zsellércsaládban, abban a testet és lelket nyúzó kegyetlen világban? Hol volt már 8 szülés után az a szerelem? Követve az ősi törvényt, kipróbált egymásrautaltságból fakadó szeretet lett belőle.
A bábának igaza lett, mert a kislány maga volt a napsugár. Még apja is, hazajövet elnehezülve a napszámtól, térdére ültette és mesélt neki ördögről, sárkányról, idegen tájakról, ahová katonaként vitték. Mesélt neki, pedig nem volt szokása, mert tartotta, hogy a pulya az asszony dolga, csak ha komisz a gyerek, akkor kell neki közbelépni.

A  farsang eljövetelét jelző bállal vette kezdetét a baj, azzal, hogy a 4 éves Ilonka mindenképpen látni akarta, mert napok óta csak azt hallotta a felnőttektől, hogy majd  így a bálban, meg úgy a bálban.
Anyja hallani sem akart róla, de a gyerek addig-addig könyörgött, míg megesett rajta a szíve, mert ki tud ellenállni a szeme fényének?  Tiszta kötényt kötött, de a templomba járó ruháját nem vette fel, mintegy jelezve a falu szájának, hogy ő nem mulatni jött. Leült a lóca szélére ölében a kisgyerekkel, ki nagy szemekkel bámulta a forgatagot, és szemmel láthatóan a zenére izgett - mozgott minden porcikája. Mari babusgatva a gyereket el-elnézegetett az emberek felé, nézte az ő Jánosát. Régi bálok emléke csalt mosolyt a szája sarkába és ilyenkor, hogy elrejtse, a gyerek fürtös hajába fúrta az arcát. 
- Ezt csókold meg te Mari, dugtak az orra elé durván egy kezet. Felnézett az asszony, belesápadt, hogy Tihamér, a  falu urának, a nyugalmazott ezredesnek  a népen nyargaló,  semmirekellő fia találta meg. Késői gyerek volt az úrfi, ezért az ezredesék mindent elnéztek neki és ő élt ezzel a következménynélküliséggel.
Az anya magához szorítva Ilonkát, félretolta a kezet.
- Menjen az úr, már megint részeg.
- Mari csókold meg, mert ha nem, megbánjátok! - csattant fel a részeg. Felfigyeltek az emberek és szaladt már János is:
- Hagyja az úr békén őket! Menjen innen! - ugrott volna az úrnak, de az emberek lefogták.
- Ezt megbánjátok te paraszt, parancsolgatsz? Megbántjátok még ezt. -  fenyegetőzött a részeg.

Eljött a vadászat ideje, János jelentkezett napszámba hajtónak, de nem kellett, ahogy nem kellett fát vágni, nádat aratni, jeget vermelni. Érezte János, hogy nagy baj van, nem veszik fel napszámba, akkor meg mi lesz velük? Levelet íratott Amerikába kivándorolt testvéreinek, hogy segítsenek rajtuk, de azoknak se volt már, mert válság volt a világban. Eljött a tavasz és vele az éhezés. A falu tehetetlenül nézte ezt az embertelenséget, időnként egy-egy zsák krumplit, kukoricát áthoztak este a sötétben, de amit boltban adtak pénzért, az már nem volt a háznál. Se cukor, se só, se petró. Végül megszánta a katolikus Jánost a református lelkész és elküldte félnapszámért megbízólevéllel a gazdagabb Dunántúlra, hogy próbáljon ott a faluban épülő református templomhoz adományokat gyűjteni. Mari egyedül maradt otthon a gyerekekkel, napközben még tartotta magát, de éjszakánként imádkozás közben el-elsírta magát, ha a gyerekek gyengeségére gondolt. Ilonka bírta a legnehezebben, egyre csak fogyott és fogyott a kislány, míg végül már csak feküdt szótlanul, mintha egy belső hangra figyelne. Apja nélkül temette el a gyereket az asszony, mert az üzenet nem jutott el hozzá időben.

Az élet ment tovább, János is megjött és remény volt rá, hogy keresetével kihúzzák tavaszig. Eljött újra a bál ideje, János nem szólt semmit, mikor látta, hogy asszonya gyászba öltözve elindult a zene irányába. Mozdulatlanul állt az asszony bejáratnál, míg felbukkant az úrfi. Gyorsan lehajolt, elkapta az úrfi kezét, de az elrántotta előle
- Majd benn Mari, a többiek előtt, ha itt lesz a Jánosod is. Mit tehetett a szerencsétlen, elküldött az uráért. János nyomában két csendőr is belépett a bálnak helyet adó pajtába.
- Ácsi, intette le Tihamér a cigányokat, majd a néma csöndben kezét előre nyújtva
- Na Mari!? Az asszony nem látott semmit, csak az ura szemét. Könyörögve nézett Jánosára, nem akart többet temetni. Örökkévalóságnak tartott, míg János lehajtotta a fejét, nem bírta el az anya nézését  Az asszony, mikor látta férje lehorgasztott fejét, érezve a feloldozást, elkapta az úrfi kezét és megcsókolta.
- Tust, cigány! -rikkantott az úrfi. 
Abban az évben nagyon korán véget ért a bál.

Megrázkódott és nagyot sóhajtott az öregasszony, befejezte a levesmerést, egy lábosba átrakott egy féltepsi mocskos tésztát, majd az egészet belerakva egy hálóba, odaszólt a mellette álló unokájának.
- Kisfiam vidd ezt el a régi csordás házba és add oda az ezredesnének, meg a testvérének. Mondd meg nekik, hogy csütörtökön vetek kenyeret.
- Abban a romba dőlt házban laknak még, Mamám?
- Igen kisfiam, a kastélyból odarakták ki őket. Kertek alatt kerülj, ne menj végig a falun.
Kegyetlen volt a világ ekkor is, csak másképp
=====
Napokban olvastam ezt a felhívást a FB-on:

etel.jpg
ilona3.jpg

Ebben az öregasszonyban több emberség volt, mint amennyi a mai államapparátusnak van összesen, mert génjeiben, minden ellenkező híreszteléssel szemben,  nem a szolgaságot hordta, hanem azt, ami emberré teszi az embert. Pedig higgyék el, retinámra égett az Ilonkái sírját gondozó parasztasszony arcán megjelenő fájdalom, de ez az asszony tudta, hogy mi az irgalom.


Ezzel tartoztam neki és a többi embernek, akik gyerekkoromban megtöltötték puttonyomat, hogy ha ezt  a menekülők elleni aljas uszítást egyszer mérlegre teszik, a másik serpenyőben is legyen valami.

Lapzárta után. 
Erre már nem is nagyon lehet mit írni, ez önmagáért beszél: magyar menedékjogról szóló törvény módosítása
Tartok tőle, a herderi jóslat mégis valóság lesz, mert amelyik népet alantas ösztönök vezérlik, annak nincs jövője